Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
AZ EURÖPAI DIRHEMFORGALOM KÉRDÉSE 21 képzésének és tömeges elásásának szokása Nyugat-Európában akkoriban kezd eltűnni, amikor a pénzforgalom a kereskedelmi életben mind nagyobb teret kezd kapni. Egyébként a földbe rejtett értékekkel kapcsolatban már korábban is kimutatható „a gyakorlatiasabb újkor hajnalhasadása".9 6 Nagy Theoderich 507/511 körül utasította Duda végrehajtót, hogy à régi sírokból előkerülő aranyat és ezüstöt a közpénztárba szállíttassa. Azzal érvelt, hogy „Az okosság javasolja emberi használatra visszahozni a földben elrejtett kincseket, s amit az élők használhatnak, azt a halottaktól elvenni, mert ami el van temetve, az számunkra elveszett, azoknak pedig nem használ. A nemes ércek forgalma ti. vigasztalja az embereket, mert a gazdag aranyér hasonlít egyéb földhöz, ha el van rejtve; csak a használat által növekszik értéke.. ,96/a (Kiemelés tőlem, B. Cs.). Végezetül a fentiekhez nem árt hozzátennünk, hogy az észak-és kelet-európaihoz hasonló méretű kincseiásás nem jellemezte az intenzív belső piaci életet élő bizánci (ld. előbb) és arab birodalmat sem.9 7 A dirhem-kincsek összetétele csak a 9. sz. végéig nevezhető egységesnek. Kb. ettől kezdve megjelennek bennük az angolszász uralkodók veretei, majd a 10. sz. elejétől a regensburgi, s a század közepétől a haithabui pénzverés megindulása tükröződik bennük. A 14. sz elején pedig, a dirhem-import rohamos csökkenésével egyidejűleg -szerintem: részben következtében — az akkoriban megszületett cseh, lengyel és magyar pénzek azok, melyek egyszeriben betöltik a közép-ázsiai veretűek eltűnésével keletkező „űrt". A kincs-elrejtés gyakorlata tehát a dirhem-forgalomtól teljesen független volt. Az elterjedési térképeket szemügyre véve nem szorul bizonyításra, hogy a tömeges kincselrejtés gyakorlata szempontjából a 9.-11. sz.- Európa tulajdonképpen két nagy zónára oszlik. E helyzetet jól érzékelteti, hogy a német dénárokból s a bizánci pénzekből összehasonlíthatatlanul több került elő a német,ill. bizánci birodalom határain kívül, mint belül,98 s ugyanez mondható el a magyar pénzekről is, különösen ha I. István érmeinek hazai és külföldi elterjedését vetjük össze.99 h) Egy nemzetközi piac vonzáskörében -amennyiben elképzelhető valamiféle pénzforgalom az adott országban - joggal várhatjuk el élénk pénzügyi tevékenységre utaló nyomok előkerülését. A születőben levő orosz állam fővárosa, Kijev nemzetközi piachely, európai jelentőségű kereskedelmi út kiindulópontja, kétféle természeti régió (erdő- és sztyeppe-övezet), következésként kétféle gazdasági tevékenység találkozóhelye volt. Környékén azonban - szerintem: részben emiatt — éppenséggel kevés a kincs.10 0 96 Pulszky F.: Magyarország archaeologiája. II. Budapest, 1897, 111. ®6 /a Pulszky F. fordítása (i. h.)„ a pontos forráshely azonban: Cassiodorus: Variae IV. 34. (a felkutatásában nyújtott segítségért H. Wolfram professzornak tartozom köszönettel). 9 7 Pl. G. C. Miles: A Ninth Century Hoard of Dirhams Found at Susa. Mémoires de la Mission Archéologique en Iran 37 (1960); N. M. Lowick: An Early Tenth Century Hoard from Isfahan. The Numismatic Chronicle 7. 15. (1975) 112; A. H. Morton: An Iranian Hoard of Forged Dirhams. Uo. 155-168. "Hätz i.m. 184; V. Hätz: Die byzantinischc Einflüsse auf des deutsche Münzwesen des 11. Jahrhunderts. Handel 151. 99 Tettamanti S.: Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-medencében. Studia Comitatensia 3 (1975) térképmelléklete és Huszár: i. m. 188-196. nyomán. - A tezaurizáló és nem tezaurizáló területek eltérése elvezet bennünket ahhoz a — nyugat-európai pénzekkel kapcsolatban már többször fölmerült - lehetó'séghez, hogy a nyugati pénzek egy része kizárólag ilyen exportcélokra készült (legutóbb: Kluge: i. m. 186.). Úgy vélem, ezen lehetó'séggel a szamanida dirhemek esetében is számohatunk. 10 "Bartha: i. m. 36.
