Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
20 BÁLINT CSANÁD torquesekkel vethető egybe, de korban, tartalmában és etnikai közegében egyaránt megegyezik az Ibn Fadlantól idézett adattal is! d) Metrológiai nehézség: a 10. sz. folyamán a dirhemek súlya erősen ingadozó volt (1.97 — 4.55 gr között),91 ami nehezen segíthette volna elő a dirhemek súlyára alapozott orosz pénzrendszer 10. sz.-i kialakulását. e) A kereskedelmi élet fejlettsége tekintetében Kazária kétségtelenül fölötte állt pl. a baltikuminak — ugyanakkor az előbbi dirhem-leletei számban messze alatta maradnak az utóbbiénak.92 Egy másik vitathatatlan példa: a kincsekben és különösen a közép-ázsiai eredetű ezüsttárgyakban sűrű Káma vidék gazdasági-kereskedelmi élete még csak meg sem közelítette a tényleges (áru-pénz-áru) pénzforgalomhoz szükséges színvonalat. Ezzel szemben láttuk már, hogy Prágában lehetett dirhem segítségével adni-venni, s hogy arrafelé mégsem - mint alább kiderül: éppen ezért nem - került dirhem a földbe.// A.gazdaságtörténet kutatóit nehéz lenne meggyőzni arról, hogy pénzek és egyéb nemesfém-tárgyak nagy tömegű és rendszeresnek mondható elrejtése bármiféle pénzforgalmat jelenthetne. Ők sokkal inkább úgy vélik, hogy pénzt csak akkor lehetett „érdemes" ilyen holt anyaggá változtatni, ha azt a mindennapi életben nem használ(hat)ták bármiféle Fizető-értékmérő, vagy valamilyen váltóeszközként.93 Úgy vélem, ennek világos bizonyítékát szolgáltatja a 9-11. sz.-i Nyugat-Európa. Miként minden korban, ott is, régebben és később is előfordult néhány kincslelet. Ezek nagy része minden valószínűség szerint tényleg a különféle veszélyhelyzetekkel lehet összefüggésben, s nem tartozik a kereskedelmi élet szemszögéből szerintem öncélú és értelmetlen kincsképzés és -elásás szokásához. Megfigyelték, hogy a Merovingok területén fokozatosan, majd a Karoling-birodalomban a 9. sz. közepe táján döntő módon megváltozik a kincsek addig szokásos, vegyes összetétele. Az eldugott pénzek verdehelyei egyre kevésbé széles területet ölelnek föl, olykor a legtöbbjük már csak egy-két, a lelőhely közelében működött verdéből származik.9 4 (Talán itt lehetne tetten érni az öncélú nemesfém-gyűjtésről a konkrét veszélyhez kötődő pénz-elrejtésre való átmenetet? ) A kincsek összetételének homogenizálódásával párhuzamosan a Meroving-kortól a KaroHngok felé haladva érzékelhető másik folyamatról — rohamosan csökken maguknak a kincseknek a száma9 5 — fent már tettem említést. Úgy is fogalmazhatunk tehát, hogy a kelet- és észak-európaihoz hasonló kincsek Soviétique 2 (1961) 230, 67. j. Igen lényeges - ha nem döntő! -, hogy a 'kuna' és 'grivna'szó ismert a nyugati és déli szlávoknál is (Janin 1956. 36-37;), tehát e szavak a 9. sz.-nál régebbi időre (Bartha.i. m. 36.), azaz a dirhem-forgalom kezdeténél régebbre mennek vissza! 91 Bartha: i. m. 75. 292. j. 9 2 Kropotkin 1967. 121; Bartha: i. m. 41, 43. rámutatott, hogy a kazáriai dirhem-leleteknek a korábbinál nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. 93E. Perroy: Encore Mahomet et Charlemagne. Revue Historique 212 (1954) 23 F. Vercauteren: Monnaie et circulation monétaire en Belgique et dans le Nord de la France du VIe au XIe s. Moneta 309; A. Gieysztor: Les structures économiques en pays slaves à l'aube du Moyen âge jusqu'au XI s. et l'échange monétaire. Moneta 476-477; St. Tabaczynski: Les fonctions pécuniaires des trésors. Annales 17 (1962) 232; A. S. Ehrenkrantz: Another Orientalist's Remarks Concerning the Pirenne Thesis. Journal of Economic and Social History of Orient 15 (1972) 103 J.-M. Pesez (hozzászólás, Id. Tabaczynski 1973. 67.); G. Duby: Guerriers et paysans. Paris 1973, \41, Kluge: i. m. 186. 9,St. Bolin: Mohamed, Charlemagne and Ruric. The Scandinavian Economic History Review 1 (1953) 90. 9 5 Ld. 76. j.
