Századok – 1982
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldötteinek megválasztása 1944 decemberében 247/II
NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 1944 DECEMBERÉBEN 257 Mindez egyben azt jelentette, hogy közvetlenül csak a kommunisták támogatásával lehetett képviselői helyet biztosítani az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe a leendő miniszterelnöknek és egyik leendő miniszternek. Ezt e napon szó szerint is kellett venni, mert a Nemzeti Bizottság ülésének az elején elfogadta a szakszervezetek azon követelését, hogy az is képviseltethesse 5 hellyel magát a NB-ban, viszont más, értsd, polgári „érdekképviseleti szervek" számára is megszavazott szintén 5 helyet. Az 5 szakszervezeti küldött nyomban el is foglalta a helyét, míg az utóbbiak nem vehettek még részt az értekezleten, mert a polgári erők e javaslata csak az ülés idején született, azért, hogy így biztosítsák a többséget a szakszervezetekkel megerősödött baloldallal szemben. Ezért az ülésen a két munkáspárt és a szakszervezetek még ideiglenesen többséget alkottak (15 : 13-as arányban).3 0 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy e napon nem folytatták a többi nemzetgyűlési küldött megválasztását, bár a megmaradt 20 mandátum pártok szerinti elosztásában és a közéleti szereplőknek juttatandó hely számában megállapodásra jutottak még. Eszerint, a baloldali erők számára kedvezően, úgy döntöttek, hogy 4-4-4 képviselői helyet kap az MKP, SZDP és a szakszervezetek, 5-öt a FKP és 3 közéleti személyt „pártonkívüliként" juttatnak mandátumhoz. Utóbbiak a következők: Juhász Nagy S., Révész Imre és az egyébként FKP-i vezetőségi tag Vásáry István. így, a NB jegyzőkönyvének szavai szerint, 12 képviselőt a „munkás-oldal", 8-at pedig a „polgári-oldal" ad.3 1 Ez a 15-i döntés a „munkás-oldal" számára még akkor is előnyös, ha a „polgári-oldalhoz" Miklós Bélát és Telekit is hozzászámítjuk! A NB 16-i ülésén folytatódó debreceni követválasztás előtt Juhász Nagy, a bizottság elnöke erősen bírálva „az előkészítés hirtelen, kapkodó módon, felületesen történt" munkáját, a város számára az INgy. EB ülésén egyhangúlag, az általa is jóváhagyott képviselői szám felemelését követelte 22-ről 25-re, mondván; igazságtalanság, hogy Szegednek több helyet biztosítottak.3 2 Ez a számszerűség, illetve az egész zajos vita az adott súlyos helyzetben nem bír különös jelentőséggel. Éppen ezért a nemzetgyűlési választásokat Előkészítő Bizottság minden további nélkül hozzá is járult a debreceni 22-es keret utólagos 25-re történő felemeléséhez. Azonban e nem túl nagy jelentőségű kérdés kapcsán is érdemes felfigyelni arra, hogy mögötte a polgári erők bizonyos pozíciószerző, illetve megőrző próbálkozása állt a munkás-baloldallal szemben. Ugyanis, ha a szigorú számszerűséget vennénk alapul, akkor még inkább helyes lehetett a Szegednek juttatott több képviselői hely, mert az 1941-es népszámlálási adatok szerint lakossága kereken 137 ezer volt, míg Debrecennek 126 ezer. Képviselőnek viszont nem helyiek közül Debrecenben 2-t, Szegeden meg 3-at terveztek eleve megválasztani. Ha mindkettőnél levonjuk ezt a számot, akkor az egy képviselőre jutó lakosság mindkét városban a fennmaradó 20, illetve 22-es küldöttszám esetén szinte teljesen azonos. A lokálpatriotizmussal való utólagos érvelés azért kellett a debreceni polgárságnak, hogy az ennek segítségével megszerzett új képviselői helyből a polgári oldalnak többséget tudjanak biztosítani. Ugyanis a megszerzett 3 új képviselői helyből 1-et az egyetem debreceni Nemzeti Bizottság szerepe és tevékenysége a népi demokratikus forradalomban. Bölcsészdoktori disszertáció. Debrecen, 1954. 21. Egy része megjelent: Alföld. 1965. 4. sz. 57—66. 30 Varga Zoltán: I. h. 67-68. 31 Idézi uo. 69. 32 Paál-Radó: A debreceni . . . 163.
