Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 241 nye". Először 1899. október végén Szentesen jelent meg a lap, 1900 júniusától pedig már — mint országos lap — a fővárosban. A főszerkesztés munkáját hamarosan Mezőfi Vilmos, a párt vezetője vette át, s kétségkívül az ő nevéhez fűződik a lap politikai irányvonala, egész tevékenysége. Az „újjászervezettek" — 1902—1903-tól kezdődően már — az elszenvedett kudarcok hatására — nem annyira az ipari munkások, mint az agrárproletariátus és a birtokos parasztság politikai szervezésén munkálkodtak. Ennek megfelelően a lap -erősen nagybirtokellenes hangnemben — sokat foglalkozott az agrárviszonyokkal és a parasztság, az agrárproletariátus életkörülményeivel. Tevékenységét végig kíséri az MSZDP elleni — frakciós jellegű — küzdelem, jóllehet Mezőfiék is sűrűn hangoztatták a szociáldemokrata elvek iránti hűségüket, és a világ, valamint az ország eseményeit általában szociáldemokrata szellemben kommentálták. Az egyik 1903. februári szám Szabad Szó-naptárakkal foglalkozik, abból az alkalomból, hogy az 1903-as naptár ellen az ügyészség izgatás címén vádat emelt. (A tartalom: Visszapillantás az 1902. évi munkára; Meghalt Mátyás király - oda az igazság; Új Miatyánk; Dózsa György beszéde; Petőfi versek.)16 4 A március 15-i szám közli, hogy sikerült a 10 500 Ft kauciót letenni, a lap ezzel politikai hetilappá vált. A cikk szerint a március 15-i szám nem kevesebb, mint 25 ezer példányban jelent meg. A lap „a világot megváltó, népeket egyesítő" szociáldemokráciát élteti.16 5 A következő, március 19-i szám Szemle rovata Marx emlékének hódol „a mi nagy mesterünknek" halála évfordulója alkalmából. A lap irányát jellemzi az 1903 tavaszán közölt Akié a föld — azé a haza c. cikksorozat, amelyből kitűnik, hogy a polgári nacionalizmus külsőségeitől, nagyhangúságától Mezőfi igyekezett magát elhatárolni. A népnyomorról, kivándorlásról írva megjegyzi: „. . . sokkal fontosabb kérdés az, miként lehetne feltartóztatni ezt a rettenetes pusztulást, miként lehetne a magyar földet a magyar nép közös tulajdonába visszaadni. (A földosztás burkolt követelése ez, amelyet a parcellázást kívánó pártprogram konkretizált. — E. T.) Ez sokkal fontosabb kérdés annál a kérdésnél, hogy miért nincs az egész világ vörös-fehér-zöldre festve." S még egy - a korabeli „népiesség" hangján szóló — idézet azt tanúsítandó, hogy ebben az időszakban Mezőfi még a szocialista fejlődés távlataiban gondolkodott: „S a gyökértelen néperő, a szervezkedett proletárhadsereg meg fogja dönteni mindazt, ami ósdi, gonosz, ármány, és meg fogja teremteni a régi romjain az igaz, az összhangzatos új társadalmat."166 Az „újjászervezettek" mellett a Várkonyi-féle „független szocialisták"-nak ezekben az években csak egy vidéki lapjuk volt, az 1899 és 1901 között Hódmezővásárhelyen megjelenő Földmívelő „a mezei munkásság és kisvagyonos földművelők közlönye". Szerkesztője Szathmáry Péter. Történetírásunkban szokásos a „földosztó" Várkonyi-mozgalmat szembeállítani a majdan szocializálni törekvő szociáldemokráciával. A sajtóból is kitűnik, hogy Várkonyi és hívei már 1897, tehát önálló fellépésük óta utalnak földosztásra, parcellázásra. Jól tudták azonban — többen kijárták közülük a szociáldemokrácia iskoláját -, hogy ez nem jelentheti az agrárkérdés végleges megoldását, és tisztában voltak a földosztás hirdetésének veszélyeivel is. Ennek a kérdésnek a felvetődése az uralkodó köröket mindig brutális retorziókra késztette. A fentiek figyelembevételével nem csodál-164 Szabad Szó, 1903. február 15. Hajsza a naptárak ellen. 1 6 s Szabad Szó, 1903. március 15. Lehullott a bilincs. 16 6 Szabad Szó, 1903. április 9. Mezőfi Vilmos: Üdvözlet a harcosoknak.
