Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
18 BÁLINT CSANÁD hatunk.7 8 A tanulság érdekében — úgy vélem — eltekinthetünk attól, hogy a felhozott példa nem a dirhemekre és nem Kelet- és Észak-Európára vonatkozik, hanem az akkori Európában minden bizonnyal legfejlettebb belső pénzforgalmat folytató7 9 Bizáncra. Kiderült, hogy három nagy bizánci városból (Antiochia, Athén, Korinthosz) összesen 4 063 db pénz ismert a 6.-7. sz.-ból. E számvetés bennünket érdeklő eredménye abban áll, hogy rámutatott: az említett pénzmennyiség nagyobb része a városok települési rétegeiből és temetőiből, s nem elrejtett kincsekből származik. Ez időből egész Szíriából egyetlen elásott kincs sem látott napvilágot, s a Peloponnészoszi-félszigeten is mindössze hetet tartanak számon (az utóbbiakban találtak együttes darabszáma 1668). Jogos tehát a következtetés: „lehetetlen közvetlen kapcsolatot megfigyelni a kincsleletek darabszáma és a fémpénz-forgalom intenzitása között."80 Figyelmeztető egy másik megállapítása is: egy adott vidéken talált kincsleletek száma nem közvetlenül arányos az ott forgalomban volt fémpénzek számával.8 1 Ugyanazt látjuk tehát Bizáncban, mint az imént a 9,—11. sz.Nyugat-Európánál: van pénzverés, vannak pénzleletek — de Európa szóban forgó vidékeihez viszonyítva elhanyagolható számúak az elrejtett kincsek. A „dirhemek = (valamiféle) pénzforgalom" feltételezése egyes helyeken annyira elfogadott lett, hogy szükséges vele közelebbről foglalkoznunk. Vizsgálata még azért is kell, hogy érdekeljen bennünket, mert a kárpát-medencei dirhem-leletek jelentéktelen száma és a kincsek teljes hiánya kapcsán fölvetődik a kérdés: a 10. sz.-i magyarok az államalapítás felé vezető útjuk során eszerint még nem érték volna el a gazdasági-társadalmi fejlettség azon színvonalát,8 2 melyet az — ez esetben: az arabokkal való — intenzív külkereskedelem (miként pl. a baltikumi népeknél), netán a kiterjedt pénzgazdálkodás (miként pl. a Kijevi Rusznál feltételezik) jellemezne? E kérdésre, a dirhem-kincsek kárpát-medencei hiányára látszólag világos válasszal szolgál az a nagyhatású elmélet, mely a kelet-európai dirhem-kincsekben a keleti szláv (kijevi) pénzforgalom bizonyságát látja.8 3 E koncepció kidolgozása a szovjet történettudomány korábbi korszakára esik ugyan, de fő vonásaiban máig sem vesztette el érvényét.8 4 Lényege a következő: az ó-orosz pénzrendszer kialakulása az i. sz. első századokra tehető, amikor a római ezüstpénzek megjelentek a csernyahovoi kultúrában. Ezek használata fennmaradt a 6. sz.-ig, amit egy pénz nélküli periódus követett, majd a 9. sz.-ban megjelent az ó-orosz földön az arab dirhem, melynek súlya a grivnya huszonötödé, s ez volt forgalomban az oroszok önálló pénzverése általánossá válásáig (12-14. sz.). Ezek 18 Sí. SuchoJolski: A propos de l'intensité de l'échange local sur les territoires polonais aux Xe-XIe s. Wiadomosci Numismatiyczne 21 (1977) 2-3. 7M. Dopsch: Naturalwirtschaft und Geldwirtschaft in der Weltgeschichte. Wien, 1930, 89-94. bírálta azt az addig közkeletű felfogást, mely szerint Bizáncban kizárólag valódi pénzgazdálkodás lett volna. 1,0 Ld. 78. j. "i/o. 83így látja pl. I. Gedai: Fremde Münzen im Karpatenbecken aus den 11-13. Jahrhunderten. Acta Arc. Hung. 21 (1969) 106; helyesen: Bartha: i. m. 155. 83Janin: i. m. és Va.: Les problèmes généreaux de l'échange monétaire russe aux IXe-XIIe s. Moneta 485-505. "4A legújabb szovjet irodalomban fellelhető kritikus megjegyzéseket összegyűjtve Id. V. V. Kropotkin: О topografii kladov kuficseszkih monet IX v. v Vosztocsnoj Evrope. In: Drevnjaja Rusz i szlavjane. Moszkva, 1978, 117. 5. j.
