Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
238 ERÉNYI TIBOR hanem 14-15-öt, olyan műhelyekben pedig, ahol még ezt sem tartják be, 17-18-at, sőt többet is, és itt a napi munkája is természetesen 12—14 óra. Világos tehát, hogy akkor, amikor a sütőmunkás hetenként 70 órát dolgozik, még olyan műhelyben is, ahol pontosan betartják a vasárnapi munkaszünetről szóló rendeletet, nekünk nincs vasárnapi munkaszünetünk, mert a hét minden napján, tehát vasárnap is ledolgozzuk napi tíz óránkat."14 8 1905 január-februárjában közli a lap az Élelmezési Munkások Országos Szövetsége alapszabály-tervezetét; részt véve ezzel is az egykori fővárosi sütőmunkás-szervezet kiterjesztésének, országosításának munkájában. A lap utódjának, az Élelmezési munkásnak első száma 1906. május 1-én jelent meg. A sütőmunkásnak csak átmenetileg, de a hetenként kétszer, Farkas Izoi, majd Faragó Pál szerkesztésében megjelenő Magyar Vasutasnak egészen a dualista korszak végéig — mintegy lapszervezetet alkotva — pótolni kellett a szabadszervezetet. A lap első, 1904. április 15-i számának vezércikke erre határozottan utal: Munkások bizalmiférfiakat választottak, ezek adják ki a Magyar Vasutast, amely „hű tükre lesz a létező viszonyoknak". Küzdeni fog a vasúti munkások jobb életéért. A lap rendszeresen foglalkozott a vasutasmozgalommal. Közli, hogy az 1904. január 26-i vasutasgyűlés kimondotta az országos szövetség megalakulását, de míg ez megvalósulhat, a vasutasokat a szaklap tömöríti. Erre a témára tér vissza az 1904. augusztus 1-i szám is. 1904 őszén beszámol a lap arról, hogy a MÁV elnöke a vasúti munkások követelésére azt válaszolta, hogy aki nincs megelégedve helyzetével, az otthagyhatja a vasutat: „Önök szabad emberek, tehetnek, amit akarnak." A mozgalom egyik szervezőjét, Farkas Izor szakmunkást el is bocsátották vasúti állásából.14 9 Az 1905. március 1-i szám bejelenti, hogy a Magyar Vasutas hetilappá vált, amely a hozzáforduló vasúti munkásoknak jogsegélyt, anyagi segélyt ad, munkaközvetítést végez, olvasószobákat és könyvtárakat rendez be. Ugyanez a szám Tárca-rovatában közli Csizmadia Sándor talán legjelentősebb — irodalomtörténetileg egyik legjobban méltányolt — versét, A lokomotívot. Meg kell jegyeznünk, hogy 1903 végén a pártvezetőség kísérletet tett arra, hogy a hatóságok által ugyancsak tilalmazott bányászszervezkedést is valamiféle lapindítással előrelendítse. A december végén megtartott első országos bányászértekezlet jegyzőkönyvét a Népszava Könyvkereskedés 1904-ben Л bányászok helyzete címmel adta ki, azonban hasonló kiadványok későbbi folyamatos megjelentetésére anyagi nehézségek miatt nem kerülhetett sor. (A lappótló brosúra érdekes tájékoztatást ad a bányászság helyzetéről és szervezkedési kísérletekről.) Természetesen nem feledkezhetünk meg a legrégibb szaklapról, az 1869-ben indított, hetenként megjelenő Typographia c. munkásújságról sem, amelyet korszakunkban Peidl Gyula, majd Rothenstein Mór és Lerner Dezső (valamennyien szakszervezeti emberek) szerkesztett. A lap eddigi irányvonalának megfelelően működött. A nyomdászszakma — lévén a legjobban szervezett - figyelmét főleg a kollektív szerződések, árszabályok ügye foglalta le. Ezekkel a kérdésekkel a lap rendszeresen, nagy terjedelemben foglalkozott — nemegyszer vezércikkben.1 50 1903 nyarán — az országos szakszervezetek kiépítésének munkáját nyomon követve — a lap beszámol az első országos nyomdászkongresszus-1 '8 A sütőmunkás, 1904. december 6. A vasárnapi munkaszünet. 14 ®Magyar Vasutas, 1904. november 15. Szabad polgárok vagyunk. 15 "Typographia, 1901. január 18. Árszabályaink.
