Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 239 ról.15 1 1903. augusztus 21-én közli, hogy érvénybe lépett az a határozat, amely minden szervezett nyomdász számára előírta a szaklap kötelező előfizetését. Ugyanez év augusztus 28-án a szerkesztőség vezércikkben emel szót azok ellen, akik a lap Gutenberg c. német kiadásának megszüntetését kívánják, és utal arra, hogy a szlovák, román és szerb szaktársakat is meg kell nyerni a szervezkedésnek.15 2 A korábbi gyakorlattól némileg ellentétben többet foglalkozik a lap politikai kérdésekkel. Rendszeresen ünnepli május elsejét, és nemegyszer ír a szocializmus nemzetközi előrehaladásáról, a jövőt képviselő szocialista eszmékről.15 3 Némelykor erősen antimilitarista hangot üt meg: így egy 1901. február 15-i számában Szép kis katona-élet címmel. Ez a cikk nyilván a legális közölhetőség határáig ment el: „ ... a katonaélet csak annak való, akinek születése következtében nem parancsolnak, hanem ő parancsol, vagy annak, aki nem akar munkájával a társadalomnak hasznos tagja lenni". Az 1901. május 3-án névaláírás nélkül megjelent vezércikk Haza, nemzet, vallás címmel védelmébe veszi a klerikálisok által támadott polgári demokrata egyetemi tanárt; Pikier Gyulát. A lap antiklerikális, de - a korabeli szociáldemokrata érvelések szerűit - nagy elismeréssel adózik az „elnyomottak ügyét képviselő" Jézusnak, akinek tanításait az egyház nem érti és nem követi.1 s4 A szaklapok általában nem idealizálták a munkásosztályt. Mint láttuk, sok szó esik bennük a közömbösségről, esetenként a közösségi érzés hiányáról, a kapitalista viszonyok torzító hatásáról. Az alkoholizmus nagyon is égető problémája azonban ritkán tűnik fel. így a nyomdászlap egy ízben megdöbbentő adatot közöl: „Sajnos, nagyon sajnos az a körülmény, hogy a nyomdászoknak legalább 75%-a alkoholista" — nem utolsósorban a műhely-viszonyok következményeként.15 5 Mindenképpen be kellene számolnunk a szociáldemokrata alapon szervezett földmunkások lapjáról — ha ezekben az években lett volna ilyen. A Világszabadság azonban 1898-tól 1905-ig nem jelent meg; a földmunkásmozgalom szétzilálódása következtében. Az 1905 őszén Csizmadia Sándor szerkesztésében megjelent, a „földmívelőmunkások országos szervező bizottsága" által kiadott hetilap első vezércikkében olvashatjuk: „A réginek tiszta folytatása ez a lap, a régi emberek csoportosulnak körülötte a szociáldemokrácia sok ezer új harcosával, számban, erőben, harcrakészségben és akaratszilárdságban megerősödve."15 6 Az egyik következő számban a földmunkásszövetség szervezője. Takács József a földmunkássajtó jelentőségét méltatja, utalva arra, hogy a földmunkások jelentős része a krajcáros lapokat olvassa.15 7 A lap alján a felhívás: „Minden földmunkás előfizetője legyen a Világszabadságnak." 1904—1905-ben került sor - a tömegmozgalommá válás folyamatában — az ifjúmunkás- és nőmunkás-lapok megindítására. 1904. november 1-én, havi lapként indult, Grosz Henrik szerkesztésében Az ifjúmunkás. A lap a sajátos ifjúmunkás-érdekek felkarolására törekedett, sokat foglalkozva a tanonckérdéssel és kimutatva az ifjúmunkások ' S 1 Typographia, 1903. augusztus 21. Kongresszus után. 1 s 2 Typographia, 1903. augusztus 28. Szervezkedésünk és a nemzetiségiek. 1 5 'Typographia, 1901. február 15. Lakner László vezércikke: Egy kis politika. 1 s 4 Typographia, 1901. december 20. Karácsony ünnepén. 15 5 Typographia, 1903. június 5. Fischer Lajos: A veszedelmes gyönyör. 15 6 Világszabadság, 1905. szeptember 2. Folytatjuk! 151 Világszabadság, 1905. szeptember 16.
