Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 233 nek címe, témája ezúttal adott: Új év. (Más esetekben a vezércikk rendszerint valamilyen közérdekű kérdéssel foglalkozik - többnyire általánosságokban.) A vezércikken kívül még egy, a szakmai szervezkedést érintő kérdésekkel foglalkozó cikket is szokott közölni a lap, pl. esetünkben A kormány és a munkások címűt. A Szemle rovatból — amely rendszeresen közöl olvasói leveleket is — érdekes képet kapunk a munkaviszonyokról. A Szervezetek köréből c. rovat a szakszervezeti élet tükre, míg a Bérmozgalom a sztrájkok krónikája. Az előbbi tartalmát az Egyleti hírek egészíti ki. Rendszeresen tartalmazza a lap a Gyűjtések rovatot és Tárca rovatot is; szocialisztikus, és ritkábban szépirodalmat. Beküldetett cím alatt publikálja a különböző olvasói leveleket, panaszokat — munkaviszonyokkal, emberekkel, bánásmóddal stb. kapcsolatban. Ezek a szerkesztőség által hangsúlyozottan nem ellenőrzött hírek, érthető, ha nem vállal értük felelősséget. A Vegyes rovatban gyakran esik szó szakmai ismeretekről, míg Mulatságok címmel emlékeznek meg a társaséletről; bálokról, kirándulásokról stb. A szakszervezeti sajtóban erőteljesen megmutatkozik az a törekvés, még inkább, mint a Népszavánál, hogy közérthetően, a munkásság közvetlen érdekeire hivatkozva szóljon. A lapok elvi vonalvezetése lényegében marxista. A vasmunkáslap pl. egyik, feltehetően Teszársz tollából származó vezércikkében igyekszik - a Kommunista Kiáltvány alapján — felvázolni a szakmai szervezkedés történetét. „A munkások szervezetei kezdetben ugyancsak segítőegyletek voltak, amelyek betegség, halál és munkanélküliség esetén ideiglenesen segélyezték a munkást, illetve hozzátartozóit. Azonban minél jobban kiélesedtek az ellentétek a munka és a tőke között, annál nagyobb számban alakultak át a segítőegyletek harci szervezetekké, amelyek átlépve a segélyezés határát, erős bástyává váltak, amely védfal ma, s (a legnagyobb mértékben képes minket elleneseink túlkapásával szemben megvédeni. Ez a bástya: a szakszervezet."120 A lap egyik erénye, hogy számos esetben szociográfiai értékű kimutatásokat hoz. Ezek közül egyike a legértékesebbeknek az 1900. május 3-i számban jelent meg, Vanczák János tollából: Statisztikai kimutatás a budapesti lakatosmunkások bér-, munka- és megélhetési viszonyáról címmel. Értékes adatokat közöl a Ganz-gyáron belüli helyzetről szóló vezércikk is. „A kovácsokat 60 órai munkájukért 3-8 forintnyi bérrel akarják kielégíteni, a szögecselőket szintén. A bánásmód a lehető leggyalázatosabb, és ezt az igazgató meg a mérnök természetesnek találja." A gyárban — úgymond - hajcsárrendszer van.12 1 A lap - a Népszavához hasonlóan - rámutat arra is, hogy, mint a MÁV-Gépgyár dolgozóinak sztrájkja bizonyítja: „.. . az állam mint vállalkozó még rosszabb, mint egy másik, magánkapitalista".12 2 A munkásság hivatalnokellenes hangulatát fejezi ki az említett sztrájkkal kapcsolatos másik vezércikk: „Míg 1893-ban kijelentette Baross, az akkori kereskedelemügyi miniszter, hogy ez a gyár tulajdonképpen a magyarországi munkásoké; az állam nem anyagi hasznot, hanem erkölcsi és kulturális eredményt akar elérni. És íme, 7 év eltelte után sem az államé, sem a munkásoké ez a gyár, hanem a hivatalnokoké, akik nagy fizetésük mellett még a munka hozadékán is megosztoznak, a munkásokat pedig éhen veszejtik."12 ? 12 "Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1900. május 3. Szakszervezeti fegyelem. 121 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1900. június 17. Az arcátlan tőke. 12 2 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1900. június 21. Az állam mint kizsákmányoló. 12 3 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1900. július 5. Nyílt sisakkal.
