Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
234 ERÉNYI TIBOR A vasmunkáslap időnként foglalkozik szakmai kérdéseken túlmutató ügyekkel is. így pl. a nők elmaradott, a szervezett munkást visszahúzó tudatának kérdésével,124 a keresztényszocializmus negatív törekvéseivel,12 5 a gyárosok „hazaffyságával",12 6 aNépszava-agitációval.12 7 Az utóbbi kérdésekkel kapcsolatban Vanczák is felveti a munkásság sokat kárhoztatott „közönyösségének" problémáját. Cikkét - habár nyilván túloz — azért érdemes idézni, hogy képet alkothassunk magunknak a politikai aktivitás felkeltésének a nehézségeiről. Nemcsak tudati tényezőkkel, közömbösséggel, hanem a tunyasággal is meg kell küzdeni. „A különböző szakmák szaklapjai — írja Vanczák — mázsaszámra hevernek az egyes szervezetek szekrényében, mert a tagok csak úgy veszik fel a lap dolgát, ha hozzájutnak véletlenül, hát olvassák, ha nem, akkor is jól érzik magukat, és nem éreznek sem szükséget, sem hiányt afölött, hogy lapjukat nem kapják meg."12 8 Sok munkás olvas polgári lapokat. A bírálat nem is marad el. A vasmunkáslap, megemlékezve az esetenként napi 12—15 órai munkaidőről és a 70—90 filléres napi bérekről, a következőket úja; a kor zsurnalisztikájában szokásos stílusban: „Nálunk minden nyálas szájú, kócos újságfirkonc hivatottnak érzi magát arra, hogy a munkásság nagy életküzdelmébe belekotyogjon a maga tapasztalatlanságával, jelentéktelen életismeretével. Ezek az újságíró-gyerekek most, hogy a munkásság létért való küzdelme elementáris erővel tör magának utat, nap nap után csak úgy okádják a gyűlöletet a munkásság ellen, a legnagyobb napilaptól kezdve a legutolsó krajcáros rongy hasábjáig, hogy minden gondolkodó ember méltán undorodik tőle."12 9 Figyelemre méltó megállapításokat tesz a lap a munkásság küzdelmének céljairól. Természetesen a szerkesztők tudatában voltak annak, hogy az 1903-as pártprogram szocialista elveinek megvalósítása még a távoli jövő kérdése. Fontosnak és időszerűnek tartották viszont a tőke és a munka között olyan partneri kapcsolat kialakítását, amelyben mindkét fél megtalálja a maga számítását. „És minél élesebb a harc a munkásság szervezetei és a gyárosok és egyéb munkaadó-testületek között, annál rövidebb időig fog tartani, annál hamarább ér el mindkét fél az érintett célhoz: egymás érdekeinek kölcsönös elismeréséhez" — olvassuk az egyik vezércikkben, amely egyben válasz arra a polgári részről gyakran felhangzó korabeli vádra is, hogy a szociáldemokraták még kibontakozása előtt „tönkre akaiják tenni" a magyar ipart.13 0 A másik, magyar viszonyok között igen jelentős szakma, az építőmunkások — érthetően gyengébb anyagi helyzetük következtében — már nem tudták szaklapjuk olyan folyamatos megjelenését biztosítani, mint a vasmunkások. Az Épitőmunkás 1900 januárjában jelent meg. Ám már 1900 májusában azt írja, hogy „az óriási építőipari válság" következtében csak havonta (nem pedig kéthetenként) jelenhet meg. A válság egyelőre erősebb volt; a lap vagy három éven át szüneteltette megjelenését. 1903 júniusában újra 13 4 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1900. május 17. A nők ês a sztrájkok. 135 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. december 15. Keresztény szocializmus. 13 6 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. július 7. 13 7 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. október 20. és még számos más szám. 13 8 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1905. március 2. A Népszava napilap. 1 3 ®Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. október 6. A munkásság sztrájkjai és a polgári sajtó. 130 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. október 20. A magyar munkásság gazdasági szervezkedése.
