Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
232 ERÉNYI TIBOR A szakszervezeti sajtó összpéldányszáma tehát igen tekintélyes; az adatfelvétel időszakában több mint tízezerrel meghaladja a szervezett munkások számát. A — Szakszervezeti Tanács 1904. évi jelentése alapján készült — beszámoló cikk elismeréssel állapítja meg: „Összesen tehát 21 különféle szaklapunk van, amelyek az utóbbi években elért rendkívüli örvendetes haladásról tesznek tanúságot. Mindamellett nem szabad csalódásba ejteni magunkat, mert a szervezés terén még sok-sok munkánk van. A vasutasoknak csak lapjuk van, szervezetük azonban még nincs, a sütők is ekképpen állnak még, A Lakatosok Havi Értesítője alkalmi lap, csak arra szolgál, hogy a lakatosmesterek szolgatenyésztési kísérletét sikeresebben lehessen visszaverni. Mindezeknél fogva az utóbbi 2—3 év szép eredményei legyenek buzdítóul a további fáradhatatlan munkára."11 9 Érdemes foglalkozni a szaksajtó rovat-beosztásával. Ez ugyanis nem olyanfajta rövidített másolata a Népszavának, mind a vidéki pártlapoké. Vegyük alapul — az egyik legjelentősebb szaklap — a már említett Vas- és Fémmunkások Szaklapja 1900-as újévi számát. A lap élén a szerkesztő, Teszársz Károly tollából származó vezércikk áll, amely-1 "Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. október 20. A munkás-sajtó Magyarországon. A felsorolásban egyébként zavar van. A Szakszervezeti Tanács jelentésében ugyanis szerepel havonta egyszeri megjelenésseM Kőfaragó is, amely magyar és német nyelven jelent meg 1200 példányban. Ld. Szakszervezeti Mozgalom. . . 10—11. Ezzel együtt emelkedik 61 500-ra a szakszervezeti lapok példányszáma. A Groszmann Hugó, majd Steidl István szerkesztésében megjelenő' A Kőfaragó a még időszakunkban különálló kőfaragó-egylet lapja volt. Arra, hogy ez a tradicionálisan jól szervezett szakma, illetve szaklap milyen nehezen adta fel az építőmunkás-szövetség javára a függetlenségét, jó példa, hogy az 1904. augusztus 14-i közgyűlésről a következőket olvashatjuk: „A szaklap ügyében tett azon indítvány, hogy csatlakozzunk az Építőmunkásokhoz, egyhangúlag elvettetett." (A Kőfaragó, 1904. augusztus 15. A közgyűlés.) A lap csak 1906 nyarán szűnt meg, amikor a kőfaragó-egylet csatlakozott az építőmunkás-szövetséghez. 1900 és 1903 között havonta megjelent - a kimutatásokból hiányzó — Kőműves is, Söröli József, majd Czvián Ferenc szerkesztésében, magyar nyelven, német melléklettel. Mindkét lap szót emel azellen, hogy a munkások egymással sokszor „konkurrálnak" és közönyösek. A kőművesek lapja szervezői egyik vezércikküknek a Szolidaritás címet adták, kiemelve „e szónak az emberiség jólétére és fájdalmára bíró nagy horderejét". (Kőműves, 1900. október 28.) (A lap 1905 tavaszán szűnt meg; a szakegylet csatlakozása folytán beolvadt az építőmunkás-szövetség lapjába, az Építőmunkásba.) Mindkét ágazati lap — a lehető legnagyobb konkrétsággal — sokat foglalkozott a sztrájkok kérdésével és a munkabeszüntetésekkel kapcsolatos hírekkel, valamint az egyleti ügyekkel és a munkaviszonyokkal kapcsolatos visszaélésekkel. Nem marad el a munkáltatók és a „hajcsár" pallérok név szerinti elmarasztalása sem. A Borbélyok és Fodrászok Szaklapja azt mutatja, hogy a szervezkedés hulláma már ezt a szolgáltató szakmát is elérte. A Cipőfelsőrészkészítő és a Lakatosok Havi Értesítője a nagyobb szakmákon belüli fontos szakmai ágazatok munkásainak speciális érdekeit szolgálta. Az említettekhez hasonló jellegű lapok megjelenése arra vall, hogy a kialakuló szakmai szövetségek lapjai csak fokozatosan tudták átvenni a hozzájuk tartozó, egyes szakmai ágazatokban dolgozók tájékoztatását és érdekvédelmét. Az említett lapok azonban jellegüket tekintve alig különböztek a jelentősebb orgánumoktól, ezért — helyhiány következtében - nem foglalkozunk velük. Érdemes megemlíteni, hogy mindegyik lap — a Szabókisiparost is ideértve - tekintettel volt a kismestereknek a nagyobb vállalkozók által veszélyeztetett érdekeire. A kérdésre vonatkozóan ld. Végh Oszkár: A magyarországi szakszervezeti sajtó osztályharcos küzdelmei 1868-1918. Budapest, 1975. Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete. Történeti tanulmányok 76-94. A magyar szociáldemokrata sajtó a németekhez és az ausztriaihoz (a Laitán innenihez) viszonyítva ez idő tájt is gyenge. (Az ausztriai birodalomfélen a szakszervezeti tagok száma is vagy négyszerese a magyarországinak.) Magyarországhoz keletre és délre azonban ekkor egyik ország munkásmozgalmának sem volt ilyen kiterjedt sajtója.
