Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
220 ERÉNYI TIBOR A napilappá válást közvetlenül megelőzően a Népszava a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben jól nyomon követhető vonalon halad. Garami, Bresztovszky és mások nézeteinek forrásvidéke tárul fel előttünk a lapból. Az Internacionálé 1904-es, amszterdami kongresszusa kapcsán a Népszava nagy örömmel és egyetértéssel idézi a Monarchia legtekintélyesebb, vezető szociáldemokratájának, Victor Adlernek dicsérő véleményét: „Egyik ország taktikáját a másikéhoz, még a szomszédokéhoz sem szabad mérni. Jó példát mutattak erre a magyar szocialisták, akik nem ragaszkodnak külföldi taktikához, s így eredményesebben dolgoznak." A kongresszus - az elnökség javaslatára — szolidaritást vállalt a magyar szociáldemokratákkal.71 A Népszava ezt az adleri vonalat képviseli. Elég sokat ad a marxista elmélet kérdéseiből; a Kautsky-féle interpretációból, így pl. 1904. július 5., 7-én cikket közöl a marxi értéktöbblet-elméletről, 1905. február 2., 4-én közli A forradalom Oroszországban c. írást, december 1-én pedig Vörösödik a földgolyó címmel vezércikkben ad számot a szocialista mozgalom nemzetközi előrehaladásáról. A revizionisták, Bernstein és a reformisták elítélésétől, sőt a velük való polémiától azonban többnyire tartózkodik; Bernsteint, Jaurèst személyükben sem bírálja. Bresztovszky elismeréssel adózik a szerkesztőségben elődjének, Szabó Ervinnek. 1905 februárjában — a Társadalomtudományi Társaság ankétjáról írva — „a szocializmus tudós védőjé"-nek nevezi.72 A hazai állapotokkal kapcsolatos felfogás 1905 első hónapjaiban mindinkább koalícióellenessé válik. Az eleinte gyér dinasztikus remények viszont megsokasodnak. Áchim L. Andrást már éles támadás éri, amikor — átmenetileg a koalíció felé tekintve — „nemzetiszocialistának" nevezi magát.7 3 Az említett érdemi mondanivaló 1904-1905 fordulóján már egy jól tagolt, könnyen áttekinthető, az élet minden területéről hírt adó, hetenként háromszor, kb. 20 ezer példányban megjelenő lap hasábjain látott napvilágot. Megjegyzendő, hogy a példányszámról — érdekes módon — csak elvétve találunk adatokat. Az a tény, hogy a napilap megindítását 1905. január 1-ről április l-re kellett kitolni, azt mutatja, hogy a tervezett 25 ezer előfizetőt csak nehezen lehetett összeszedni. Az is lehet, hogy csak a megindulás után érte el a napilap létszáma a negyedszázezret, hogy azután a későbbiekben tovább gyarapodjék. A szerkesztők a kampány folyamán fokozottan ügyeltek arra, hogy kiemeljék a Népszava és a polgári újságok közötti jellegbeli különbségeket. Az 1905. február 18-i számban megjelent Híradás szerint pl. a szociáldemokrata újság funkciói a következők: 1. a munkásság harci fegyvere, a szocialista agitáció szócsöve, 2. hírlap, a munkásság tájékoztatásának eszköze, szórakoztató újság, hogy „ilyenformán feleslegessé tegye bármely más lapnak az olvasását". A Népszava rovatai a már említett 1900 eleji állapothoz viszonyítva megszilárdultak, bővültek, s ekkortájt a következők voltak: a kiemelt — többnyire aktuális politikai — mondanivalót most is a rendszerint név nélkül megjelenő vezércikk tartalmazta, amelynek szerzője — Szabó Ervin kiválása után — számos esetben maga a főszerkesztő, Garami Ernő volt. A vezércikken kívül ekkor már sokszor közölt a lap egy további — ugyancsak 71 Népszava, 1904. augusztus 23. Nemzetközi pártgyűléseink. Victor Adler kongresszusi felszólalását ld. Internationalen Sozialisten - Kongress zu Amsterdam 1904. Berlin 1904. Vorwärts Verlag 45-46., 62. A magyarországi szociáldemokraták üldözése elleni tiltakozást ld. uo. 53. 7 2 Népszava, 1905. február 14. A társadalmi fejló'dés kánya. 73 Népszava, 1905. február 18. A nemzeti „szocialista".
