Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
16 BÁLINT CSANÁD 3) A leginkább elteijedt koncepció a kincselrejtések okát a veszélyhelyzetekben látja,6 7 amihez nem nehéz a középkorból írásos adatokat előbányászni,6 8 hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Európában még a II. világháború idején is sokan tettek így. A dirhemekkel kapcsolatban az alaptétel tudományosan így fogalmazódott meg: sok háború — sok kincs, békeidő — kevés elrejtés69 („je mehr Schätze, desto grössere Verheerungen und grössere *Not"). Évtizedekkel később egy kitűnő munka született a kincsleletek tekintetében valóban első helyen álló Gotlandról, ahol gondos és aprólékos munka eredményeként igazolódni látszott a háborúk és az elrejtések közötti okszerű kapcsolat.70 Az utóbbi szerző figyelmét elkerülte, hogy egy neves honfitársa már évtizedekkel korábban, a „sok háború — sok kincs" tételre adott kritika során kiderítette: a források nem igazolják azt, hogy Gotlandon a 9—14. sz. között ennyi, a kincsek számából kiolvasható gyakorisággal lett volna háborús és egyéb veszélyhelyzet. Sőt — írta - úgy tűnik, hogy a szigetet inkább elkerülték az elrejtések évszázadaiban formálódó svéd királyi központ körüli politikai és hadi események.7 1 A tömeges kincseiásásoknak háborúkkal való összefüggése tisztázásához a történeti és régészeti adatoknak (azaz: háború és kincs-lelet) másutt is ilyen konkrét szembesítésére lenne szükség, csakhogy a dirhemek európai elteijedése esetében óriási területek vannak, melyek belpolitikai helyzetéről a kérdéses évszázadokban teljesen tájékozatlanok vagyunk. A „sok háború — sok kincs" alátámasztásához kétségtelenül lehetne példákat találni, de vajon a magyarázat nem éppen a bizonyítandóhoz igazodnék? A vitatott tételhez másként is közelíthetünk, akkor viszont a következő, számomra alapvetőnek tűpő ellentmondások mutatkoznak: 1) vannak olyan kelet-európai népek, melyek köztudottan kereskedtek az arabokkal, s amelyeknél pontosan a kincs-elrejtések virágkorában egész nyilvánvalóan belső harcokkal is járó politikai-társadalmi folyamatok zajlottak le — s földjükön még sincsenek ilyen tömegben kincsek (Krakkó, Kijev,72 Prága környéke). 2) van néhány olyan kelet-európai országrész, ahol a koraközépkor folyamán általában szokásos volt az ezüstvagyon elásása, de ahol éppenséggel háborúkkal teli időszakokból nem láttak napvilágot ilyen kincsek (pl. 61 A. Blanchet. Les rapports entre les dépots monétaires et les événements militaires, politiques et économiques. Paris, 1936; B. A. Rybakov: Der Handel und die Handelsstrassen. In: Die materielle Kultur der Alten Rus'. N. N. Woronin-M. K. Karger-M. A. Tichanow hrsg. Berlin, 1959, 307; H. Moora: Über den ostbaltischen Handel im 12.-13. Jahrhundert. Arch. Polski 13 (1969) 520; F.-J. Himly: Y a—t—il emprise musulmane sur l'économie des états européens au VIIIe siècle? Schweizerische Zeitschrift für Geschichte 5 (1955) 44-47. "Ch. Warnke: i. m. 22-23. 69 St. Bolin: Die Funde römischer und byzantinischer Münzen in freien Germanien. Bericht der Römisch Germanisch Kommission 19 (1929) 116, 125, 128. n°Stenberger: i. m. 315-320; hasonlóképpen, egész Skandináviára vonatkoztatva: Sawyer: i. m. 103-104; Ai. Stenberger ma ise nézetet vallja: Vorgeschichte Schwedens. Berlin, 1977,454. 71 Г. J. Arne: Deux nouvelles découvertes de solidi en Gotland. Acta Archaeologica 2 (1931) 20-28; St. Bolin válasza: Neue Literatur über römische Münzfunde im freien Germanien. Germania 15 (1931) 267—271. Bolin tételét ma már nem fogadják el: W. Hävernick még úgy gondolta, hogy a kincsek az egyik helyen jelezhetnek háborút, a másikon nem (Zum wirtschaftsgeschichtlichen Quellenswert der Münzfunde. Nordisk Numismatisk Unions Medlensblad, 1954, 158.); a tézist elveti G. Skalsky (idézi Probszt: i. m. 240.); Kiernowski 1961. 52; Warnke: i. m. 24\B. Maimer: Arabie Coins and the oldest Scandinavian Coinage. Proceedings of the Vlth Congress of Arabic and Islamic Studies. Uppsala, 1975, 24. 72 Kiersnowski 1961. 52\Kotlar: i. m. térképmelléklete.
