Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
214 ERÉNYI TIBOR társadalom — képletesen szólva — ördöggé tette az embereket, a jövő társadalom angyalokká fogja őket változtatni." Visszatérve a korabeli munkásmozgalom időszerű kérdéseire, az eddigiekből láttuk, hogy a Népszava az ortodoxok és a revizionisták korabeli vitájában az előbbiek pártján állott. 1902 júliusában-augusztusában pl. közölte Kautsky A szociális forradalom c. művét. A helyzet megítélése szempontjából jelentősnek tartjuk a Szemle-rovat egyik 1902 őszén megjelent írását. A szerző — úgy tűnik - vagy Garami, vagy Szabó Ervin lehet. Védelmébe veszi Bernsteint azokkal a polgári vélekedésekkel szemben, hogy majd közeledni fog a keresztényszocialistákhoz, és a következőket írja: „Isten látja lelkünket, mi igazán nem nézzük nagy örömmel éppen Bernsteinnek a működését, de ez ellen még őt is védelembe kell vermünk. Bernstein maga jelentette ki százszor és százszor, utoljára a múlt évi pártkongresszuson, hogy a végcél tekintetében egyetért a legradikálisabbakkal, csupán az eszközökben tér el; teljesen aláírja az erfurti program gyakorlati részét stb." S megemlíthetjük azt is, hogy a lap 1903. szeptember 24-i számában állásfoglalás nélkül közölt tudósítást a német szociáldemokraták drezdai kongresszusán az ortodoxok és a revizionisták között zajló vitáról. A szeptember 23-i szám vezércikkének írója fellélegezve állapítja meg: „Szakadás nem történt, mert nem is történhetett; az egyetértés nem állott helyre, mert meg sem volt bontva."40 Közli a lap Bernstein és Kautsky felszólalását, megállapítván, hogy lényegében Kautsky győzött. Ezekben az írásokban megmutatkozik az ellentétek lehető csökkentésére való törekvés, abból a szándékból fakadóan, hogy a nagy német szociáldemokrácia lehetőleg mint egység álljon példaképként a még kezdeteknél tartó, a vitákat kiváltó problémákig tulajdonképpen fel sem érő magyarországi szociáldemokraták előtt. A Népszava 1902. november 25-én írást közölt Marx az osztályharcról és a tőkefejlődésről címmel, s ezt megelőzően megkezdte azoknak az írásoknak a publikálását, amelyek az önálló vagy közös vámterület kérdésével foglalkoznak.41 A szerkesztőség a vitában nem foglalt állást, tehát nem szögezi le magát sem Goldner, illetve Weltner önálló vámterületet kívánó, sem Garami elutasító cikkei mellett. Ezzel szemben közli 1903. február 26-án Nussbaum Zsigmond cikkét, amely szerint az egész kérdés nem a munkásság ügye. Csizmadia, a lap főmunkatársa az 1903. március 5-i számban Garami mellett érvel. Némi elméleti útmutatást ad akkor, amikor 1902 decemberében — 1903 januárjában lehozza Marx A szabadkereskedelemről címmel, Marx 1848 januári brüsszeli előadását. Az elméleti rovat egyébként is megerősödik. Megjelenik 1903. január 6-án, aláírás nélkül, az Osztályharc c. vezércikk, amely Soós Pál szerint Szabó Ervin munkája. Eszerint „A diadalmaskodó munkásság meg fogja teremteni a közös termelés szocialisztikus társadalmát, s meg fogja szüntetni az osztályharcot, mert osztályok nélkül nincs osztályharc". Az 1903. február 12-i szám közli az új pártprogram-tervezetet, azzal a megjegyzéssel, hogy azt a programkészítő bizottság javaslatából Garami dolgozta ki. Március 19-én megjelen-4"Népszava, 1903. szeptember 26. A németországi szociáldemokrácia. Ugyanebben a számban A drezdai kongresszus c. cikk. 41 Goldner Adolf: Állásfoglalás az ország gazdasági politikájához; Népszava, 1902. szeptember 25., október 2., 9., 10., 30., november 13. Garami Ernő: Gazdasági politika. Uo. december 11., 18. Népszava, 1903 január elején Weltner vitacikkei is helyet kapnak. A kérdésre vonatkozóan ld. MMTVD III. к. 131-136.
