Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 213 a Nagyváradi Napló 1902. szeptember 7-i számában Ady, Kossuth és a szocialisták címmel. Ady pontosan az ellentétes álláspontra helyezkedik: míg Szabó szerint a szocialista mozgalom minden figyelmét a végcélnak, a szocializmusnak kell lekötnie, addig Ady szerint elismerőbben kell értékelni - a történeti fejlődésben igen jelentős - polgári demokratikus hagyományokat és ezzel összefüggésben a polgári demokratikus célokat.36 A kérdés lényegén nem változtat az október 7-i számban megjelent Ünneprontók? c. Szabó Ervin cikk sem, amely felidézi Kossuth emigrációs megnyilatkozásainak ellentmondásosságát, és párhuzamba állítja Kossuthot Garibaldival az utóbbi javára. Mindez — a Kossuthra esküdő Függetlenségi Párt szocialistaellenességét figyelembe véve sem — volt helyes állásfoglalás; sem történeti, sem politikai szempontból. Mindez nem csökkenti sem A magyar jakobinusok, sem A 1514-i forradalom c. írások jelentőségét.3 7 Még kevésbé von le bármit is Szabó Ervin művészettel és kultúrával foglalkozó írásainak az értékéből. Az ő kezdeményezései nélkül, hogy csak egy példával éljünk, a Népszava alig közölt volna igen korai időpontban, még az író életében novellát Csehovtól, majd Gorkijtól, Zolától vagy magyarázó cikket az „öncélú művészet"-ről. Ez utóbbi kapcsán mutat rá Szabó Ervin: „Igazi művésznek az ő művészete eszköz, amellyel az ő világfölfogását, egyéni és társadalmi eszményeit az együttérzőkkel közli, köztük terjeszti."3 8 Szabó Ervin radikalizmusát az elmaradt magyarországi viszonyok táplálják. Lázad a hazugságok ellen, fel akaija világosítani a népet, mindjárt a végső megoldásokra tör, és gyűlöli a — főleg a nacionalizmus és a klerikalizmus által táplált — hazugságokat. Felfogása számos cikkből kitűnik, így abból is, amelyet a népakadémiák megszervezése kapcsán a magyar tudományos élet állapotáról ír. Megállapítja, hogy a magyar történettudomány „hihetetlen halmaza a tudatlanságnak és a hazugságnak". A poztivizmusnak alig vannak képviselői, legfeljebb Acsády és Tagányi. Darwinról, Lamarckról beszélni sem lehet, a közgazdaságtudomány hiányzik.3 9 Az utópizmustól nem mentes, Szabó Ervin-i gondolatot jól összegezi az — sz — jelzéssel megjelent, A szocializmus és az emberi természet c. cikksorozat 1902. augusztus 30-án publikált szemelvénye, amelyben a következőket olvashatjuk: „Demokrácia a közigazgatásban, testvériség a társadalomban, jogok egyenlősége, általános népnevelés: ezek lesznek a legközelebbi társadalom alapjai, melyek tapasztalathoz, ész és tudományhoz vezetnek. Ez a társadalom — magasabb alapokon - újjáéledése lesz az őskori népek szabadságának, egyenlőségének és testvériségének. " Egy szeptember 20-i, Szabó Ervin mentalitását jól mutató szemelvény: „A mai 36 Szabó Ervin történeti írásai, i. m. 48., továbbá Erényi Tibor: i. m. 277-279. Ismeretes, hogy Ady ekkoriban a Népszava buzgó olvasója volt. (Az ezzel kapcsolatos, a Nagyváradi Napló, 1902. október 24-i számában megjelent Ady-cikk: Kik az izgatók s nem Kik az igazgatók, mint ahogyan az kötetemben sajtóhiba folyományaként, sajnos, többször is szerepel.) Érdemes egyébként megemlíteni, hogy Ady - a Nagyváradi Napló, 1903. július 14-i számának tanúsága szerint - az ottani Társadalomtudományi Társaságban előadást tartott a szocializmusról. A kérdésre vonatkozóan ld. Ady Endre összes prózai művei IV. k. Sajtó alá rendezte: Vezér Erzsébet. Budapest, 1964. Akadémiai Kiadó 286., 471. 37 Népszava, 1902. május 27., 31.; június 3., 7., 10., 14. és Népszava Naptár 1903. 38 A közölt írások közül néhány: Népszava, 1902. május 15. Az Album. Irta: Csehov Antal; Uo. 1902. április 24. Lóvásár. Kép a kisorosz életből. Irta: Gorkij Maxim; Uo. 1902. július 1. Ki hogy hal meg. írta: Zola Emil; Uo. 1902. április 22. Kiállítás a műcsarnokban. "Népszava, 1902. július 1. A Népakadémia. 2 Századok 1982/2
