Századok – 1982

Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II

MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 211 állásfoglalásokat. Megállapítja, hogy az Alkotmány, a Pesti Hírlap, és a Budapesti Hírlap mereven elutasító a szociáldemokráciával szemben, a Pesti Napló viszont korrekt. A polgári demokratikus velleitású „Budapesti Napló — csodálatos találkozás — egy tónusban beszél az Alkotmánnyal, ö is vért, forradalmat lát a szocializmus szelíd külső leple alatt". A „szelíd külső"-höz persze - főleg az 1903-as kongresszus, az új pártprogram előkészítése időszakában — szó fér. A Népszava nemegyszer radikális hangot ütött meg, méghozzá nemcsak a szocialista fejlődés távlati kérdéseit, hanem napi politikai kérdéseket illetően is. A királyság és a szocializmus c. „Sz"-szel jelzett, tehát Szabó Ervin tollából származó cikk, amely 1902. május 10-én jelent meg, pl. nyíltan állást foglalt amellett, hogy a köztársasági államforma az előnyösebb. Bár a szerző hozzáteszi, hogy nem ez a döntő kérdés. A fő probléma — jellegzetesen Szabó Ervin-féle kérdésfelvetés - magának az államnak a fennmaradása, illetve eltűnése. „Nem azt keressük, hogy a szocialisztikus társadalom, ha majd megalakul, milyen államformát választ majdan: a nagy centralizált vagy federált államot, megyei és községi önkormányzatot, sem azt, hogy a szocializmus győzelme majd egyáltalán végét veti-e az államnak, mint Marx és Engels mondják. Ezekre a kérdésekre »egyelőre« csak óhajtás alakjában lehet felelni." Valószínűleg Szabó Ervin a szerzője Az utolsó szabadság c. 1902. június 26-án megjelent vezércikknek is, amely harciasan szögezi le a tömegmozgalommá vált szociáldemokrácia egyik jelszavát: „Az utca a mienk, a munkásságé." Majd megállapítja: „Elejétől kezdve szerencsétlensége volt ennek az országnak az úgynevezett állami függetlenség eszméje ... A szabadság fogalmát elnyelte a függetlenség fogalma." Mélyértelmű, Marxra visszavezethető felismerés az, hogy a nemzeti kérdés - pontosabban ennek a megoldatlansága — nehezíti az osztályharc kibontakozását. A szerző azonban nem tér ki arra, hogy az „állami függetlenség" is összefügghet a „szabadság"-gal és a két fogalom nem állítható kategorikusan szembe egymással.3

2 A továbbiakban Szabó Ervinnek ez idő tájt a Népszava hasábjain kifejtett elméletitörténeti publicisztikai tevékenységéről külön is kell szólnunk. Ez a munka mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg igen jelentős. Az eddigi kutatások alapján joggal állíthatjuk, hogy a Népszava elméleti jellegű cikkeinek nagyon is számottevő része a 20. század első éveiben Szabó Ervin tollából származott. Több fontos írását már az eddigiekben is említettük. Litván György, Soós Pál és Remete László számos írásról mutatta ki, hogy az Szabó Ervin műve. Néhány esetben ez nehéz és nem is mindig kellő biztonsággal megállapítható feladat, tekintettel ana, hogy Garami, Somogyi, Weltner és később Bresztovszky is írt hasonló cikkeket. A korabeli Népszavának mindenesetre erős oldala a történelmi publicisztika, és ez mindenekelőtt Szabó Ervin nevéhez fűződik. Nem célunk a Szabó Ervin-cikkek hiánytalan felsorolása, sőt a fontosabb írások megemlítése sem. Ezek megtalálhatók a Mi az igazság? ! c. kötetben, továbbá Szabó Ervin történeti írásainak gyűjteményében.3

3

Aligha lehet azonban egyetérteni azzal a Litván 35

Az utolsó szabadság c. cikket sem — idézett művében - Soós Pál, sem Remete László: Mi az igazság!? c. 1977-ben megjelent válogatott írásokat tartalmazó kötetében nem említi mint Szabó Ervin írást. Ez esetben — úgy véljük - szerzőjük valószínűleg ő volt. Az ilyen mérvű antietatizmus a Népszava munkatársai közül csak Szabó Ervinre volt jellemző. 3 3

Történetírók Tára. Szabó Ervin történeti írásai. Válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Litván György. Budapest, 1979. Gondolat Könyvkiadó 23-89.