Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
210 ERÉNYI TIBOR rácia szocializmus nélkül, vagy szocializmus demokrácia nélkül: áldemokrácia és álszocia-1 izmus. "2 9 1901 őszén a szerkesztőségben konkrétan is felvetődik a lap továbbfejlesztésének gondolata. Az október 8- szám cikket közöl Terjesszétek a Népszavát! címmel és azzal a céllal, hogy „minél hamarabb újból megnagyobbíthassuk lapunkat". E törekvéseket a polgári sajtó ellenségesen szemlélte, és több napilap is cikkezett a Népszava alkalmazottainak „busás fizetéséről". Válaszul a Népszava 1902. január 25-i számában közli a szerkesztőség alkalmazottainak névsorát és munkabérét. Iktassuk ide ezeket az adatokat: Garami Ernő, a lap szerkesztője heti 18 Ft, Groszmann Miksa, a Volksstimme szerkesztője, heti 12 Ft, Csizmadia Sándor, a Népszava főmunkatársa, s mellesleg a párt „földművelő titkára" 13 Ft, Fleischmann Andor, a Népszava Könyvkereskedés vezetője, a magyar és a német nyelvű pártlap adminisztrátora, pénztáros 18 Ft „egy írnok kisasszony" 9 Ft, Groszmann Hugó kifutó és lapkihordó 11 Ft, egy „lapkihordó asszony" 7 Ft. „A párt agitátorai, a lapok többi munkatársai pedig egy krajcár fizetést sem kapnak." Amikor 1902. március 1-től a szerkesztőség rátért — a korábbi, általában 4 oldal helyett — a 8 oldalas megjelentetésre, ismét hangsúlyozza a lap fontosságát és azt a tényt, hogy a kaució letétele után -a sajtótörvényeknek megfelelően - most nyíltan foglalkozhat politikai kérdésekkel. „Pártunk küzdelmeinek - hangoztatja a vezércikk - legjelentősebb tényezője: a pártsajtó ... A Népszava a Magyarországi Szociáldemokrata Párt mozgalmának hű tükörképe. S íme miről beszél e tükörkép? Folytonos haladásról, fejlődésről. Hisz csak a legutóbbi időben mily nagyot fejlődött a lap! Hetenként egyszer megjelenő, négyoldalas társadalmi lapból, amely a magyar sajtószabadság örök dicsőségére el volt tiltva még a politizálástól is, íme, egy hetenként háromszor megjelenő politikai lap lett, amely a táborában küzdő öntudatos munkásság súlyának nyomása alatt nagy jelentőséget vívott ki magának még azon körökben is, amelyekben azelőtt fitymálva nézték mozgalmunkat."30 A szervezett munkásság száma - mint láttuk — már mintegy tízezer, a Népszava példányszáma alig valamivel több. Nyilvánvaló, hogy a munkásság zöme polgári lapokat, méghozzá úgynevezett krajcáros újságokat olvas, ha egyáltalában olvas. A Népszava a közömbösökkel szemben erős hangot üt meg: „Az olyan munkás, aki munkáslap helyett a munkásság ellenségeinek lapjait veszi, szellemi öngyilkosságot követ el, bűnt követ el testvére ellen, árulást saját osztálya ellen."3 1 A polgári sajtó hangja egyébként a szociáldemokrata mozgalommal kapcsolatban differenciált. A politikai lappá vált Népszava sem tarthatja fent mereven elutasító, minden megnyilatkozást egy kalap alá vevő álláspontját. Az 1902. április 5-i szám Kongresszusunk és a polgári sajtó címmel cikket közöl, amelyben már némileg árnyaltan értékeli az 2 9 Népszava, 1901. október 5. Föld. 30 Népszava, 1902. február 18. A nyolcoldalas Népszava. Megjegyzendő, hogy a Népszavának 1895. május 1-ével - amikor először kísérelte meg a naponként megjelenést — sikerült politikai lappá válnia. Az 1899. június 6-tól hetenként háromszor megjelenő lap címe alatt szintén a politikai lap megjelölése olvasható. Mindössze 1900. április 10-től június 7-ig hiányzik a „politikai" megjelölés. A politikai lappá válás 1900 júniusában válhatott véglegessé. 1904-ben formai változás következik be. A lap címe alatt a következő olvasható: „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi közlönye. Politikai lap." Ami a kaució kérdését és általában a lap anyagi viszonyát illeti, Révész Mihály (1904-től szerkesztőségi titkár) szerint a szakszervezetek - szükség esetén - segélyezték a lapot. 31 Népszava, 1902. március 6. A sajtó.
