Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 203 zunk. így pl. „Küzdjünk s vigyük küzdelembe ép eszünk, ép szívünk minden tudását, minden lelkesedését, s miénk lesz a legszebb díj: a legmagasabb ideál megvalósulása: a szabadság, egyenlőség, testvériség örök birodalma."5 1900 áprilisa már a VII. pártkongresszus jegyében telik el. Az agitációból a Népszava is kiveszi a részét. Az április 14-i szám A pártkongresszus c. írásának központi jelszava: „Éljen a nemzetközi forradalmi szociáldemokrácia." A lap - a kialakult gyakorlatnak megfelelően — közli a VII. pártkongresszus teljes jegyzőkönyvét. A küldöttek eszerint hitet tettek a politikai és gazdasági küzdelem egysége mellett, síkra szálltak a szervezkedés szabadságáért, az általános, titkos választójogért. Ugyanekkor jóváhagyták Mezőfi Vilmosnak a pártból való kizárását; amelynek következménye - mint ismeretes -pártszakadás lett: Mezőfi és hívei április 16-án megalakították a Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Pártot. 1900 nyarán a Népszava számot adhatott a magyar gépipar egyik legnagyobb üzemében, a budapesti Ganz-gyárban 3500 munkás részvételével megvívott győzelmes bérharcról. Ezt követően viszont rossz hírek következtek: az Állami Gépgyár ugyancsak júliusban sztrájkoló 3000 munkásának küzdelme eredménytelen maradt. A Népszava 1900. július 7-én, A sztrájk után c. cikkében vonta le a lap hasábjain gyakorta feltűnő tanulságokat: „A sztrájkolok küzdelmének megvolt az a hatalmas erkölcsi alapja, melynek minden ilyen küzdelemben meg kell lennie. De a harcolók meztelen karokkal vették fel a küzdelmet; nem volt kezükben az az éles penge, mely nélkül ilyen harcot vinni lehetetlen: a szervezkedés!" Az ügy kapcsán jelent meg a lapban 1900. június 23-án Az állam mint munkaadó c. cikk, mely szerint másutt az állami üzemek mintaüzemek, nálunk az állam „a munkások kizsákmányolásában versenyre kél a legkapzsibb magánvállalatokkal". A fővárosi villamosvasút alkalmazottainak ugyancsak 1900 júliusában lezajló sztrájkjánál a szervezettség már jobban érvényesült; a pártvezetőség tagjai jártak közbe sikeresen; mert végül is jelérték a munkaviszonyok megjavítását és a sztrájkmozgalom legalizálását. A vállalat ugyanis kötelezettséget vállalt arra, hogy nem bünteti meg a sztrájkban résztvevőket. Ugyanezen év szeptemberében a papírgyári munkások és a nyomdászok vívtak sikeres bérharcot. A Népszava a sztrájkmozgalmak hűséges krónikása volt: hirdette a sztrájkok jogosultságát, azt az elvet képviselte, hogy a munkásság nevében a párt- és szakszervezeti vezetőknek kell tárgyalniuk a munkáltatókkal, beszámolt az elért eredményekről, tanácsokkal látta el a sztrájkolókat, levonta a küzdelmek tanulságait, további küzdelemre buzdított. Nem szűnt meg szorgalmazni a teljes sztrájkszabadságot. A fennálló helyzetet még az 1904-es, viszonylag szabadelvű sztrájkrendelet után címben is úgy jellemezte, hogy „szabad sztrájkolni — de nem lehet".6 Az iparfejlesztést a lap is fontosnak tartotta, azonban szót emelt azellen, hogy ennek árát a fogyasztók adják meg. „Az iparfejlesztésnek első feltétele — hangoztatta —, hogy az áru fogyasztóképes legyen."7 Május 1-ét a Népszava most is a szociáldemokrata elvek népszerűsítésére használta fel. Az 1900. április 26-i számban közli a pártvezetőség felhívását, amelyben — többek 5 Népszava, 1900. április 3. Küzdjünk. 'Népszava, 1904. október 27. A rendeletet ld. Magyarországi Rendeletek Tára, 1904. Budapest, 1904. 1378-1381. Tisza István miniszterelnök—belügyminiszternek a kérdéssel kapcsolatos feljegyzéseit. Országos Levéltár BM ein. 1904-806. res. 'Népszava, 1900. március 6. Mi lesz a szociális reformokkal?
