Századok – 1982

Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II

MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 201 lóan a Szemléhez) főleg hazai eseményekről tájékoztat. (Pl. szociáldemokrata előretörésekről a községi választásokon, a gyermekmunkáról stb.) A különböző párt- és szakszervezeti összejövetelekről a lap Gyűlések cím alatt tudósít. Egyes fontos gyűlésekre a címoldalon is felhívták a figyelmet. (Pl. az 1900. február 27-i szám élén a március 11-én rendezendő Marx-emlékünnepségre.) A lap az Egyleti hírek és — ha volt anyag — a Mulatságok е., a mozgalom társadalmi összejöveteleiről, vidám rendezvényeiről hírt adó rovat zárta. Nem hiányoztak a szerény mértékben közölt hirdetések sem. (A szerkezeti felépítés később - mint majd visszatérünk rá — differenciáltabbá vált.) A rovatok tartalma többnyire — a még kiforratlan szerkesztés következtében — nem határolódott el eléggé egymástól; gyakran találkozunk ötletszerűséggel. A Tárca-rovatban közölt írások pl. sok esetben fontosabbak és tartalmasabbak, mint a vezércikkek. (Nemegyszer jellegükben is hasonlítanak hozzájuk.) Az egyik első jelentős 1900-as írás, amelyen megakad a szemünk, szintén tárcaként jelent meg. A Népszava ebben a rovatban január 30-án, Homo aláírással az alig több mint huszonkét éves Szabó Ervin tollából, Új irányok címmel figyelemre méltó írást közöl. Szerző a progresszió gondolatának térhódításáról ír, és a korábban nem ritka szektás gyakorlattól eltérően a munkásmozgalom fontos feladatának tekinti ennek a folyamatnak a rögzítését. „Hiszen nékünk, akik egy szebb és jobb jövőért küzdünk, úgyszólván kötelességünk minden e téren észlelhető változást vagy haladást regisztrálni." A párt lapjáról a cikk megállapítja — a későbbiekben gyakran kerül sor ennek az ismétlésére —, hogy „.. . az egész hírlapirodalomban egyetlen bátor és szókimondó hírlap a szociáldemokrata párt közlönye volt, amely függetlenül mindenkitől kemény harcot vívott a korrupció ellen". Ezzel a lap megszerezte magának a „tisztességesebb polgárság" rokonszenvét is. Egy-két elismerő szó következik ezután a Hétről és az újonnan meginduló Huszadik Századról. Nem marad el azonban ezzel kapcsolatban az indokolt kritikai észrevétel sem: H. Spencer, akire a folyóirat szerkesztői esküsznek, már Nyugaton elavult, de nálunk még van bizonyos progresszív jellege. A polgári radikális orgánumot követően „Homo" a liberálisok által kiadott Új Magyar Szemlét említi meg, előnyéül tudva be, hogy elfogulatlanul ír a revizionista nézeteivel ekkortájt fellépő Bernstein működéséről. Ezzel - jegyzi meg - egyébként a demokrata Új Század is foglalkozik. A magyar szociáldemokrácia számára azonban H. Spencernél és Bernsteinnél időszerűbb kérdés az agrárszocializmus ügye, hiszen csak néhány év telt el a nagy, forradalmi jellegű parasztmozgalmak óta. A Népszava ebben a kérdésben már korántsem rugalmas. Doktriner módon ragaszkodik az ortodox agrárfelfogáshoz. A február 1-i szám közli Kelecsényi György, azaz Csizmadia Sándor írását Kisbirtok és telepítés címmel. A szerző támadja mind a telepítés, mind a kisbirtok intézményét, Darányi földművelésügyi miniszter terveit elhibázottaknak véli, mert „a kisbirtokon okszerűen gazdálkodni teljes lehetetlenség". A február 8-i számban aláírás nélkül megjelent, valószínűleg szintén Csizmadia Sándortól származó cikk támadást intéz Várkonyi ellen, aki megelégedne a parcellázással, ha a földművelők ingyen kapnák meg a földet. „Nézetünk szerint - írja Csizmadia - a parcellázás éppolyan gyönge eszközöcskének bizonyul majd idővel, mint a telepítés." A lap rendszeresen foglalkozik az ipari proletariátus életkörülményeivel is. Az 1900. február 6-i szám vezércikke a Magyar bányászok helyzete címmel beszámol róla, hogy „a munkaidő lent a bánya fojtó légkörében vájárok részére 8 óra, de a fel- és leszállás ennek előtte és utána tartandó vizsgálatokat és előkészületeket is beszámítva 12-13 óra". A heti