Századok – 1982
Beszámoló - Beszámoló (Pajkossy Gábor) 190/I
KRÓNIKA 193 Több korreferátum foglalkozott a feudális rendszer válságjeleiből, majd válságából kiutat kereső törekvésekkel. - Pajkossy Gábor A feudális állami intézmények válsága és a feloldási kísérletek az 1790-es években című korreferátumában három vonatkozásban körvonalazta a válságot: az állami intézmények egyre alkalmatlanabbá válnak bővülő feladataik ellátására; mind a rendek, mind az udvar egyre kevésbé látták az általuk működtetett intézményeket érdekeik érvényesítésére alkalmasnak; végül (már a formáció válságának vetületeként) 1848-ig megoldatlan maradt a nem-kiváltságosok politikai emancipációja. A megoldási kísérletek három típusa: a feudális kereteken belül maradva racionalizáló, illetve reformtörekvések, végül a rendi kereteket radikálisan meghaladó polgárosító törekvések. A korreferátum második részében az 1790-es évek nemesi reformereinek konzervatív reformtörekvéseit, majd az 1791-1793. évi közjogi bizottság racionalizáló törekvéseit ismertette, melyeknek kudarca a rendszer önkorrekciós képességének hiányát jelzi, jele, következménye, de tényezője, súlyosbítója is a válságnak. Kolossá Tibor korreferátumában Gazdaságpolitikai koncepciok Magyarországon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában című nagyobb tanulmányának egy részletét ismertette. Bevezetésként felvázolta a feudalizmusnak a fejlett Nyugat-Európa kihívására kibontakozó válsága lényeges elemeit, köztük a pénzhiányt, az elmaradottság okát és következményét: majd Széchenyi István gazdaságpolitikai koncepciójával foglalkozott. Kiemelte: Széchenyi értelmezte elsőként Magyarország elmaradottságát a feudális rendszer válságaként. Elemezte koncepciója összetevőit, kötődését az angol liberalizmushoz. Programja a magyar polgári átalakulás vezérfonala volt; beépült a reformellenzék programjába, a dualizmuskori magyar kormányok alapjában véve az ő elgondolásait valósították meg, az ő tanítványai voltak a magyar közgazdasági írók. Programja az elmaradott országok testére szabott, átfogó gazdaságpolitikai rendszer, amelynek nemzetközi hatását elsősorban a szisztematikus kifejtés hiánya akadályozta meg, holott máig ható érvényű mondanivalója van a harmadik világ fejlődő országai számára. Frantisek Sedlák korreferátumában az Anton von Raab tanácsos nevéhez fűződő, a jobbágyság helyzetének javítását célzó törekvéseket tárgyalta a Habsburg-monarchiában. Az először csehországi kincstári birtokokon bevezetett parcellázásokkal Magyarországon is kísérleteztek, ám megvalósulását az elkobzott szerzetesi földvagyon viszonylag mérsékelt kiteijedése, főképpen pedig az akadályozta meg, hogy az elmaradottabb Magyarországon a jobbágyok igen gyakran nem rendelkeztek a szétosztott telkek megműveléséhez szükséges eszközökkel. Sándor Pál A magyarországi jobbágyfelszabadítás jelentősége és problémái című referátumában vázolta a forradalom feltételeit: a feudális szisztéma válságát, valamint azokat a belső és külső tényezőket, amelyek visszahatottak a felbomlásra már megérett alapra, külön is hangsúlyozva „az idők szavát" megértő antifeudális vezérkar 1848. március 18-i döntésének jelentőségét. A forradalmi törvényhozás éles különbséget tett az úrbéri és majorsági népesség felszabadítása között, és jelentős paraszti rétegek és földek sorsát is bizonytalanságban hagyta. A szerző Pavel Horváth említett állásfoglalásával és Peter Ratkos álláspontjával szemben, mely szerint a jobbágyfelszabadítás a nemesség vezető szerepéből fakadóan eleve következetlen volt, a jobbágyfelszabadítás további menetét az európai hatalmi helyzet alakulásának és a nemzeti önrendelkezés kivívására szövetkezett osztályok érdekei szükséges egyeztetésének szoros függvényeként ábrázolta, amelyben az önvédelmi háború követelményei szerint konkretizálódott a jobbágyfelszabadítás hatókörének és a kármentesítés módjának lezáratlan kérdése. Az előadás összevetette a hazai megoldás módjait más monarchiabeli megoldási módozatokkal, kimutatva az eltérő és egyező vonásokat. Az előadás második része a jobbágyfelszabadításnak a Habsburg-kormányzat által végrehajtott újraszabályozását elemezte. Az 1853-as úrbéri pátens meghiúsította ugyan az ókonzervatívok által vezetett, a márciusi eredményeket is redukálni kívánó nemesi restaurációs törekvéseket, de a szabályozás hátrányosan tért el a birodalom többi részében alkalmazott megoldástól, jeleként a konzervatív erők térnyerésének. Mésáros - nem vitatva a referátumnak a jobbágyfelszabadítás menete objektív feltételrendszerére vonatkozó megállapításait - azt hangsúlyozta, hogy nem egyedül a liberális magyar középbirtokos nemesség képviselte a reformok ügyét. Három előadás foglalkozott a nemzeti átalakulás problémakörével.
