Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló (Pajkossy Gábor) 190/I

KRÓNIKA 191 világgazdasági rendszer kialakulásának menetébe ágyazva vizsgálta. Arra keresett választ, mi okozta e folyamatok szembetűnő késését. Azokkal a nézetekkel szemben, amelyek a lemaradást Kelet-Európa eredeti alapvonásának tartják, azt a felfogását fejtette ki: Kelet-Európa fejlődésében a 15-16. század fordulójától fogva erősödött föl, majd vált uralkodóvá a Nyugat-Európától való lemaradás tendenciája. A lemaiadás a világgazdasági rendszer a 15. század végével meginduló kialakulása keretében, a Nyugat-és Kelet-Európa közötti új típusú kereskedelmi kapcsolatok (közfogyasztási iparcikkek közfogyasztási élelmiszerek és ipari nyersanyagok ellenében) kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan indul meg. Az új típusú kereskedelmi kapcsolatok elmélyítették a nyugat-európai központ és a kelet-európai háttér közötti ipari-agrár munkamegosztást. Ez önmagában nem jelentette volna Kelet-Európa alárendelődését, sőt — a szélesedő exportlehetőségekkel és a kedvezőbb cserearányokkal - lehetővé tehette volna a kelet-európai tőkefelhalmozást, ám e munkamegosztás elmélyülése és az agrár-ár forradalom hatása végül is Közép-Kelet-Európában a feudális viszonyok újraerősödésével, a második jobbágyság intézménye létrejöttével kapcsolódott össze. A kapitalizmusba való átmenet megkésését a modern világgazdasági rendszer által kiváltott folyamatok idézték elő, aminthogy ennek további fejlődése; a 18. század vége kettős forradalma: az angol ipari forradalom és az 1789-cel induló francia forradalom adott ösztönzést a kapitalizmusba való átmenetre. Vladimir Matula A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet néhány kérdése a szlovák történelemben címmel tartotta meg szintén bevezető jellegű előadását. A tervezett szlovák történeti összefoglalás igényeit tartva szem előtt a szóban forgó korszak és az azt kitöltő formációváltás komplex kutatásában jelölte meg a szlovák történetírásban meglévő fogyatékosságok leküzdését. Ezek elemzéséből kiindulva az átmeneti kor sajátosságait és az ezekkel járó módszertani problémákat vizsgálta. A szovjet és a cseh történetírás eredményeit, a magyar történészek úttörőnek minősített munkáját példaként állítva elsősorban a szlovák történetírásban hagyományosan nemzeti ébredésnek, nemzeti újjászületésnek nevezett polgári nemzetté válás szlovák jellemzőivel, ezek vizsgálatának kronológiai, periodizációs gondjaival foglalkozott. Megállapította, hogy mind a társadalom-, mind a gazdaságtörténészek munkájában az elkövetkezőkben fokozott figyelmet kell szentelni az átmeneti kor komplexebb értelmezésének és vizsgálatának. A szlovák történettudomány elsőrendű feladatát e témakört illetően is a modern szlovák társadalom kialakulásának és születésének minden területre kiterjedő, teljességre törekvő feltárásában, azaz egy erőteljes társadalomtörténeti nézőpont érvényesítésében jelölte meg. Külön kitért a polgári átalakulásnak a társadalmi lét valamennyi szférájában jelentkező előkészítő mozzanataira, hangsúlyozva egyúttal, hogy ezek semmilyen területen sem azonosíthatók magával a polgári átalakulással. Pavel Horváth A szlovákiai mezőgazdaság a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában című referátumában felsorakoztatta a kapitalista fejlődésnek elsősorban a Szlovákia délnyugati, nyugati részein fekvő nagybirtokokon a 19. század fordulójától fogva tapasztalható jeleit. A gabona-, majd a gyapjúkonjunktúra hatására a földesurak saját kezelésükbe vették birtokaikat, nőttek a hozamok és a termelés, előtérbe kerültek az intenzívebb módszerek, terjedtek az új technikák és gépek, fejlődött a nagybirtokhoz kötött mezőgazdasági ipar, különösen a cukoripar, amely az 1840-es évekre az ipari forradalom kezdeteiig jutott el. Párhuzamosan folyt a jobbágyföldek kisajátítása és a telkek elaprózódása, a tőkefelhalmozás és a bérmunka iránti kereslet azonban elmaradt a jobbágyság kisajátítása és a munkaerőkínálat mögött. A termelőerők fejlődését elsősorban a feudális társadalmi viszonyok akadályozták, nem pedig - mint a magyar polgári történetírás állította - a bécsi udvar gazdaságpolitikája. (Joggal jegyezte azonban meg Pach Zsigmond Pál, hogy ez a beállítás a polgári történetírásnak is csak egyik, „függetlenségi" irányzatára volt jellemző.) Végül az előadás hangsúlyozta: az új termelési módra való áttérést „a polgári forradalom a parasztkérdés következetlen megoldásával", a porosz úthoz hasonlóan valósította meg. Jozef Vozár A kapitalista elemek térhódítása Szlovákia ipari termelésében a 18. században és a 19. század első felében címmel tartott igen adatgazdag előadást. Megállapította: Szlovákiában a bányászat és a vasipar a kapitalizmus felé mutató fejlődésben élenjáró ágazatok. Ennek alapján, ha a kapitalizmusba való átmenet általános feltételrendszere azonos is Magyarország többi részéével, maga a szlovákiai folyamat külön változatot képvisel: inkább Karintia, Stájerország fejlődéséhez hasonlítható. Az előadás ágazatonként mutatta be a termelésben a 18. század harmincas éveitől bekövetkező mennyiségi és minőségi változásokat. A nemesfém- és rézbányászatban mind több technikai újítást vezettek be, fejlődött a munkamegosztás; nagy centralizált üzemek létesültek: a kincstári üzemek