Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
12 BÁLINT CSANÁD nem látszik alkalmasnak az észak- és kelet-európai koraközépkori kincs-elrejtések indítékának egyetemes érvényű megvitatására. Egyébként az a körülmény, hogy pl. egyszerű lakóházakban, meg hogy mindig helyi típusú fazekakba rejtették el a szóban forgó értékeket,4 6 szintén az idegen kereskedő teória ellen szól. Kétségtelen, hogy a dirhem-kincsek egy része valóban az orosz és lengyel állam jövendő központjai és fontos városok körül sűrűsödik.4 7 Ez az egybeesés azonban még nem jelenti kényszerítő erővel a kettő közti okszerű összefüggést. Ugyanilyen kincsek köztudottan gyakoriak más kelet- és észak-európai népek földjén is, ott viszont nem mindig a politikai gócpontok körül csoportosulnak. Sőt, éppenséggel ritkák az ó-orosz főváros, Kijev és a lengyeleknél fontos szerepet betöltő Krakkó körül. Ha utánaszámolunk, kiderül: nem is kellett nagyon tehetősnek lenni ahhoz, hogy Európa dirhemet igénylő tájain valaki egy kisebb kincsrevalót mondhasson magáénak. Szükségtelen Ibn Fadlän idézett számadatát készpénznek venni,48 már anélkül is kézenfekvő, hogy egy-kétszáz dirhem anyaga biztosan szükségeltetett egy torques elkészítéséhez. Ez utóbbi dísz viszont oly nagy számban fordul elő a finn, keleti szláv, balti és skandináv népek sírjaiban, hogy valamennyi viselőjük aligha tartozhatott a törzsi-nemzetségi arisztokráciához (mint ez gyakran fölmerül a dirhem-kincsekkel kapcsolatban). Az sem hangzik hihetően, hogy a (részben) közép-ázsiai ezüstből készült ékszerleletek mennyisége, a dirhem-kincsek sűrűsége és tömege arányában Európa e tájain ennyi és ilyen gazdag ember élt volna. Sőt, ezzel ellenkezőleg: ha egy nyest ára pl. a volgai bolgároknál 2—2,5 dirhem volt, akkor pl. egy vadász akár egy év alatt könnyen összeteremthetett magának egy kisebb kincsre-valót. (A cobolyért, hermelinért, fekete rókáért nyilván sokkal többet kaphattak, ha azok prémje 100. ill. 250 dirhemet, ill. 100 dinárt ért a közép-ázsiai piacokon49 ). A prémvadászat mellett a meggazdagodásnak még egy másik, könnyű és a kora-középkorban szélesen gyakorolt módja lehetett a rabszolgakereskedelem.5 0 Ha valaki eladott egy embert, akkor már annak az egynek ára is könnyen kitehetett egy kisebb kincset — márpedig a szláv származású rabszolgákkal való kereskedelem köztudottan óriási méretű volt,5 1 tehát sokan juthattak vagyonhoz ilyen úton is. Ezenkívül az északi kincstulajdonosok társadalmi helyzetére vonatkozóan van még egy, 46 Kiersnowski 1961. 38;/. Herrmann: Die Slawen in Deutschland. Berlin 1968. 193\ Hätz 1974 . 83. 4 7 V. A. Bulkin-I. V. Dubov-G. Sz. Lebegyev: Arheologicseszkie pamjatniki Drevnej Ruszi IX-XI vekov. Leningrad 1978, 143; Gieysztor: i. m. 518. 4 8 Miként Selirand (i. m. 247.) gondolja, míg Hätz 1974. 84. szerint is talán túlzás a tízezer db dirhem. 49A közép-ázsiai prémárakhoz Id. B. Scnier: Wege und Formen des ältesten Pelzhandels in Europa. Archiv für Pelzkunde 1 (1951) 21-45. S0 A skandinávok rabszolgakereskedelméről Id. Davidson: i. m. 99-101; az általános kérdésekről legutóbb Ch. Verlinden: Wo, wann und warum gab es einën Großhandel mit Sklaven während des Mittelalters? Kölner Vorträge zur Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 11 (1970); Ua.: La traite des esclaves. Un grand commerce international au Xe / s. In: Mélanges E.-R. Labande. Poitiers 1973, I. 721-730. S1Lewicki 1953. 132. szerint a Kijevi Ruszban a 11. sz.-ban egy átlagos férfi rabszolga 100 nogatát, azaz ugyanannyi dirhemet ért (Russzkaja Pravda), Khoraszanban a 9. sz-ban egy türk rabszolga ára 300 dirhem volt (Ibn Khordadbeh), ami feltételezni engedi, hogy a messziről odavitt szlávoké sem lehetett alacsonyabb.
