Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
AZ EURÖPAI DIRHEMFORGALOM KÉRDÉSE 11 tapasztalható gyakoriságban láttak napvilágot4 0 - ezek lettek volna Európában a messze legveszélyesebb tájak? E beállítás persze tarthatatlan. Egyrészt a kereskedó'kre valamely vidéken ily gyakran leselkedő - és be is teljesülő - veszélynek híre megy, s akkor természetesen maga a kereskedelem is egyhamar leáll. Másrészt a skandináviai, lengyel és baltikumi földből előbukkant leletegyüttesek ritkán és jobbára csak a 10. sz. közepéig tartalmaznák kizárólag arab pénzeket; az utóbbiak mellett nem ritkák -all. sz.-ban már szinte kizárólagosak - a német, angolszász, cseh, magyar stb. uralkodók veretei.41 Márpedig ilyen nagy számban akár hivatásos, akár pedig szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező alkalmi kereskedőt Európa dirhem-kincsekkel jellemzett tájain, s ebben az időben, gazdaságtörténeti szempontból nem könnyű elképzelnünk. E nehézséget Skandinávia esetére vonatkoztatva mégis el tudták hárítani, ami egyben a kereskedő-teória helytálló volta mellett is szólna. A kincsekkel kapcsolatban a 17. sz. végén egy svéd tanulmányban látott először napvilágot az a — különféle formában máig élő - gondolat, hogy azok részben kereskedelem, részben rablás gyümölcsei, s háborús körülmények miatt kerültek a földbe.4 2 A kereskedelem és rablás összefonódása a normannok esetében általánosan elfogadott a szakirodalomban.4 3 Az északiaknál parasztkereskedőknek (Bauerkaufmann) nevezik azokat, akik kis gazdaságuk mellett - vagy éppen azt megalapozandó — elmentek egy-két hadi vállalkozásra. írásos források tanúsága, meggyőző gazdaságtörténeti elemzés révén látszólag sikerült is valószínűsíteni, hogy a Svédországban talált, különféle eredetű pénzek a parasztkereskedők tulajdonában voltak.44 Nincs is semmilyen adatunk, ami e megállapítás skandináviai érvénye ellen szólna. Problémát egyedül az jelent, hogy hasonló kincsek - ugyanilyen nagy számban és vegyes összetételben - másutt is előfordulnak, mégpedig olyan tájakon, ahol 1) normannok jelenlétével nem számolhatunk,4 5 2) nincs kellő alap a parasztkereskedőkéhez hasonló társadalmi réteg léte feltételezéséhez. Végül pedig ha már megszerezték az északi parasztkereskedők ezt a vagyont, akkor miért rejtették el örökre? Ezért úgy látom, hogy az említett beállítás 4"összesen 93 560 db, ebből 40 500 db arab, 38 500 db német, cseh, magyar (a német pénzek száma Skandináviában azóta elérte a százezret, ld. Kluge: i. m. 184.), 21 000 db angol ír, 1200 db dán, 125 db svéd pénz. Minderre ld. M. Stenberger: Die Schätzfunde Gotlands. I. Lund 1947, 247. 41 P1. Stenberger i. m.;Kiersnowski 1961. 494. 42 Hätz 1974. 144. 4 3 E. Oxenstierna: Die Wikinger. Stuttgart, 1959, 7-14; A. Ja. Gurevics: Pohodü vikingov. Moszkva, 1966, 57;Я R. E. Davidson: The Viking Road to Byzantium. London, 1976, 109; Darkevics i. m. 16. 4 * Hätz 1974. 157. 45 E nehézséget próbálja elhárítani az a - szovjet irodalomban határozottan elvetett -elgondolás, mely az arabokkal folytatott kereskedelem nagy részét a ruszoknak tulajdonítja, akik aztán az ezüstöt a baltikumiaknak és az északnyugati szlávoknak továbbították, az utóbbiak által termelt élelmiszerek ellenében, vö. F. Kmietowicz: The Routes of the Influence of Arabic Silver to the Southern Coast of the Baltic and the Ethnical Appartenance of its Carriers. Wiad. Num. 12 (1968) 85-86; V. M. Potin: Nekotorüe voproszi torgovli drevnej Ruszi po numizmatic^eszkim dannim. Vesztnik Isztorii Mirovoj Kulturü 1961. 4. 67-70 (továbbiakban: Potin 1961); Itt említendő egy érdekes megfigyelés, mely a gotlandi kincsek összetétele alapján azt feltételezi, hogy az angol, ír és arab pénzek több, kisebb részletben jutottak el utolsó tulajdonosaikhoz, míg a német pénzeket egyszerre, nagy tömegben vitték be, ld. F. Herschend: Om vad silvermynt fran Gotlands vikingatid kan vara uttruck för - en idéartikel. Fornvännen 74 (1979) 217-227; aminek nagy jelentőséget lehet az északi kereskedelem társadalmi jellege kérdésében.
