Századok – 1982

Történeti irodalom - Kiss József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702–1731) (Ism.: Sándor László) 167/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 167 császár írt nekem . . . , mégis, miután udvarának embereitől egyre csak arról értesülök, hogy csekély vagy éppen semmiféle előkészület nem történik az utazásra, nem tudom, mit mondjak. Hiszen egyszer már csalódtam. Van okom az aggodalomra, hiszen a császár akkor is azt írta nekem, hogy biztosan eljön Speyerbe a megadott időre, amikor mindenki ennek ellenkezőjét tanúsította, és tudjuk, miként történt" (591). A császár készülődéséről decemberben sem értesülhetett. A fináléról már a következő füzetbe foglalt levelek fognak szólni, lényege mégis ide tartozik: Károly 1532. január 17-én elindult Brüsszelből, február 28-án Regensburgba érkezett, és április 17-én megnyitotta a birodalmi gyűlést. Augusztus közepén pedig tekintélyes birodalmi had gyűlt össze Bécsnél (amelynek azonban nem nyílt módja arra, hogy erejét a törökével összemérje, minthogy a szultán, kitérve a találkozó elől, Kőszeg ostroma után visszafordította seregét). Nehéz lenne megítélni, hogy a regensburgi birodalmi gyűlés megtartásában s annak a török ellen megajánlott segélyében mennyi része volt Károly aggályos óvatosságának és mennyi Ferdinánd kitartó unszolásának. Vitatható talán az is, hogy használt-e Magyarországnak s az ország sokat emlegetett „ártatlan lelkeinek" - akiknek irtásához Ferdinánd hadvezérei és hívei nem csekély mértékben járultak hozzá - Habsburg-uralkodójuk makacs ragaszkodása a magyar trónhoz. Kétségtelen azonban, hogy Ferdinándnak ez utóbbi makacssága párosult azzal, amellyel bátyját segítségért ostromolta. Meglehet, a császár „okosabb és tapasztaltabb" volt nála - miként Nemeskürty István állítja -, de valószínűleg Ferdinánd sem alaptalanul írta november 24-i, említett levelében (591) Máriának bátyjuk tanácsosairól: „Nem tudom, hogy figyelembe veszik-e az itteni ügyeket, és nem a hozzájuk közelebb esőket viselik-e inkább a szívükön." (Szemben Máriával, akit éppen, mert ismerte „az itteni ügyeket", arra kért, hogy sürgesse a császár távozását a Németalföldről.) Mindenesetre, az 1531. évi családi levelezés kevéssé győz meg arról, hogy ez időben Ferdinánd „hibája és bűne az elképesztő csökönyösség, a rest mozdulni nem akarás volt, érdekes módon főleg akkor, ha bátyja nógatta valamire", s Károllyal váltott - nagyobb részben már korábban is publikált - levelei «lapjai. nehéz elhinni, hogy Magyarország uralkodójaként „feledékenységből" mulasztott el valamit, „hiszen annyira nem számított neki ez a »királyság«". (Nemeskürty I.: Ez történt Mohács után. [4. kiad.] In: Önfia vágta sebét. 2. kiad. Bp., 1980. 361., 364. 1.) Hermann Zsuzsanna KISS JÓZSEF: A JÁSZKUN KERÜLET PARASZTSÁGA A NÉMET LOVAGREND FÖLDESÚRI HATÓSÁGA IDEJÉN (1702-1731) Budapest, Akadémiai Kiadó. 1979. 297.1. A szerző két évtizede foglalkozik a címben megjelölt témával, s a mélyreható előtanulmányok következményeképp a várt alaposság nem maradt el. Számba véve a mű historiográfiai előzményeit, így jelöli meg célját: „Mindeddig feltáratlan források tükrében szeretnénk bemutatni a jászkunsági parasztság belső népmozgásának fontos mozzanatait, ellenállásának változatos formáit és az 1720-as évek közepén tömegméretűvé vált mozgalmait, amelyekről történeti irodalmunk még nem adott számot. Miért nem tudott támaszkodni a redemptionális (megváltakozást célzó) szervezkedés a parasztság tömegerőire? Miféle tényezők késztették a Német Lovagrendet arra, hogy 1731-ben eladja a Jászkun Kerületet a Pesti Invalidusok Házának? " (10-11.1.) A második fejezet a Jászkun Kerület tájföldrajzi viszonyait, a sajátos településformákat, s egy 1699-ben készített kamarai összeírás alapján e terület népességét mutatja be. Szól a jászkun közigazgatás alakulásáról; arról, hogy a központi szerepet a 190 000 kh-on elterülő Jász Kerület mezővárosa, Jászberény töltötte be a vizsgált időszakban. E kerülethez tartozott Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászjákóhalma, JásZmihálytelek, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászkisér, Jászladány, Jászfény szaru, Jászfelsőszentgyörgy falu, s néhány puszta, desertum. A Kiskun Kerület 490 000 kh-on feküdt. Egyetlen