Századok – 1982

Történeti irodalom - Kiss József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702–1731) (Ism.: Sándor László) 167/I

168 TÖRTÉNETI IRODALOM 168 mezővárosa Kiskunhalas, négy falva pedig: Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Szabadszállás és Kiskunlacháza, valamint számos puszta az Alföldön le egész Szegedig. A Nagykun Kerület 210 000 kh-on összesen két lakott települést mondhatott magáénak: Karcagújszállást és Kunmadarast, s itt volt található a legtöbb desertum. A már említett 1699-es kamarai összeírás alapján rajzolja meg a szerző a terület török hódoltság utáni népességének képét, a népesség tagozódását, a legfontosabb művelési ágakat. Igen hasznos az összeírás abból a szempontból is, hogy megjelölte a helybelieket s a beköltözötteket. így fény derülhetett az Alföld e területének népmozgására is. Feltűnő, hogy míg helybelinek 651 gazda, a számba vettek 43,1%-a vallotta magát, addig beköltözöttnek 861 gazda, 56,9%. E sajátos népmozgás egyik oka mindenképpen a Jászkun Kerület 1702 előtti kiváltságos helyzetében Keresendő, amely egy szabadparaszti fejlődés lehetőségét villantotta fel az odaköltözők számára. E kiváltságok, amelyek a 17. század végén többször is megerősítést nyertek, s ilyen vonzerőt gyakoroltak, az alábbiak voltak: 1. A kerület állandó földesura az állam, ill. a mindenkori uralkodó, aki ezt a jogát a nádor útján gyakorolta. 2. A jászkunok bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, de nem volt diaetális (országgyűlési), követválasztási, küldési joguk. Ezt az önkormányzatot a kerületek élén álló kapitányok biztosították, akik gazdasági, jogi és közigazgatási feladatokat láttak el. 3. Sajátos önkormányzattal rendelkeztek a mezővárosok és falvak is. A harmadik fejezet a jobbágyrendszer bevezetésére tett kísérletet, s a jászkunságiaknak az idegen katonai hatalmaskodás elleni harcát tárgyalja. A jobbágyrendszer bevezetésére tett kísérlet két legfontosabb állomása I. Lipót 1701. július 4-i rendelete, mely eltörölte a Jászkun Kerület kiváltságait; s az 1702. március 22-én kelt adománylevél, amely a kerületet a Német Lovagrendnek juttatta. A Német Lovagrend a királyi donatios (adomány) levélben biztosított jogai ellenére sem tudta azonban az örökös jobbágyság rendszerébe szorítani a Jászkun Kerület jobbágyságát, s csupán bérleti szerződések megkötésére, valamint adóbehajtásra került sor. A Német Lovagrend földesúri hatósága idején még kismértékű allodizálás, majorgazdálkodás sem alakult ki. A negyedik fejezet a Jászkun Kerület gazdasági, társadalmi és jogi viszonyait vizsgálja a Rákóczi-szabadságharc időszakában. A Lovagrend jogi fennhatósága megmaradt ugyan a szabadságharc idején, gyakorlatilag azonban a földesúri fennhatóság 1703-1710 között szünetelt. A jászkunok sokat vártak Rákóczitól, főképp régi kiváltságaik visszaállítását, s már 1703. aug. 28-án bejelentették, hogy Rákóczi hűségére térnek át. A kiváltságok visszaszerzésének folyamatát elősegítették Rákóczi kun és jász pátensei is; különösképp az 1703. október végén Tokajban kelt pátens, amely törvényen kívül helyezte a Német Lovagrend földesúri hatóságát, s nagyrészt biztosította a jászkunok régi kiváltságait. Hiába harcolt azonban jászkun ezred Rákóczi oldalán, a szabadságharc bukása után a Jászkun Kerület ismét a Lovagrendé lett. Az ötödik fejezet a Kerület 1710-es évekbeli társadalmi-gazdasági viszonyait vizsgálja. Az 1699. évi már elemzett összeírást egy 1710-ből, 1713-ból s egy 1721-ből származó összeírás adataival egészíti ki a szerző, s rajzolja meg a társadalmi-gazdasági fejlődés fő vonásait. A jelzett időszak országos összeírásai közül megbízhatóbbnak az 1720-ban készítettet találta, s ennek főképp a művelt területre vonatkozó adatait hasznosította igen invenciózusan. A mezőgazdasági ágak közül a legfontosabb a nagymúltú hagyományokra visszatekintő állattartás volt, de éppen az 1710-es években egyre nagyobb szerepet kapott a gabonatermelés és a szőlőművelés is. A földesúri adóztatás fő formáját, hasonlóan az Esterházyak derecskei uradalmához, az árenda képezte, amelynek összege 1720-ig állandó növekedést mutatott. A Lovagrendnek ebben az időszakban sem sikerül a robotkényszeren alapuló majorságok kiépítése, nagyrészt a jászkun parasztság ellenállása miatt. A földesúri adó összegének növekedéséhez hasonlóan növekedett a parasztok állami adója, a hadiadó, s rájuk hárult a császári katonaság évente változó kisebb-nagyobb részének oralis és equalis portioval való ellátása. Sajátosan alakult a földek birtoklási formája is. Alapvetően a jászkun területeken háromféle birtoktípus különböztethető meg: a) saját föld, házhely; b) a saját földhöz tartozó osztásos föld; c) közösségi föld. E háromféle területből birtokolt föld mennyisége erőteljesen befolyásolta a parasztság társadalmi tagozódását.