Századok – 1982

Történeti irodalom - Die Korrespondenz Ferdinands I. Bd. III. Familienkorrespondenz 1531 und 1532 (Ism.: Hermann Zsuzsanna) 165/I

165 DIE KORRESPONDENZ FERDINANDS I. Bd. IH.FAMILIENKORRESPONDENZ 1531 UND 1532. BEARBEITET VON HERWIG WOLFRAM UND CHRISTIANE THOMAS 2. Lieferung. Wien, A. Holzhausen. 1977. 205-451.1. Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs. 58. Korrespondenzen österreichischer Herrscher 1. FERDINÁND LEVELEZÉSE. 3. KÖTET. CSALÄDI LEVELEZÉS 1531-1532. 2. FÜZET 1973-ban jelent meg a mű 3. kötetének 1. füzete, jelezvén, hogy Herwig Wolfram és Christiane Thomas - nagy örömünkre - folytatni kívánják I. Ferdinánd családi levelezésének 1938-ban megszakadt publikációját. (Ld. Századok. 1976. 967-969. 1.) A 2. füzettel a kiadás kronológiailag a 3. kötet feléhez érkezett: a két füzetben az 1531-es esztendő' levelezését olvashatjuk. A levelek, az előző kötetekben pubükáltakhoz kapcsolódva, a 445-től 603-ig terjedő számokat kapták, e számsorba iktatva a teljes terjedelmükben — és több mint fele részben első ízben - közölt 140 levelet, valamint (az előzőekhez hasonlóan) azokat az elveszett missziliseket is, amelyek szövegére a fennmaradtakéi utalnak. E leveleket két testvérével, V.,Károly császárral és Máriával, II. Lajos özvegyével, Németalföld új kormányzójával váltotta Ferdinánd. Sajátkezűleg, franciául írta leveleit az utóbbinak (kézírását a 2. füzetben egy hasonmás is szemlélteti), titkárai, túlnyomó részben spanyol nyelven közvetítették mondandóját fivérének. (Károlyhoz intézett 51 levele közül 43 spanyol nyelvű, e szempontból 1531. évi levelezése eltért a korábbi java részben francia nyelvűtől.) Az esztendő, amelyben e levelek keltek, a pillanatnyi béke időszaka volt, lélegzetvétel az 1529-es és 1532-es török támadás között. Az év elején Ferdinánd a szultán hozzájárulásával háromhónapos fegyverszünetet kötött János királlyal - „a vajdával", miként leveleiben nevezte -, s a fegyverszünetet május 17-én, ugyancsak a szultán beleegyezésével, egy évvel meghosszabbították. De a törökkel nem tudott békét kötni: a szultánhoz küldött követei, Joseph von Lamberg és Jurisics Miklós 1531 márciusában ismét azzal a válasszal tértek vissza, hogy a szultán csak akkor hajlandó a békére, ha Ferdinánd lemond Magyarországról. 1531. március 17-én Budweisben kelt levelében Ferdinánd hosszadalmasan fejtegette Károlynak, miért tartja elfogadhatatlannak a szultán feltételét (470). „Egy ilyen nemes, nagy, ennyire termékeny és gazdag országot és annyi ártatlan lelket" nem lehet „a török tirannus, istenek és emberek ellenségének" kezére adni, „ezt a kiváló, régi, gazdag, sok mindenben bővelkedő országot, amely hússal és más különböző élelemmel látja el nemcsak saját magát, hanem Németországot, Itáliát, Cseh- és Morvaországot, meg sok más tartományt is, semmiképpen sem szabad egy ilyen kegyetlen ellenségnek átengedni". Emellett Magyarországnak, „a kereszténység védőbástyájának" (muralla y defensa de la christiandad) elvesztésével még jobban ki lennének téve a világuralomra törő, egy békeszerződéssel nem sokat törődő török támadásainak. így hát harcolni kell, s erre egymagában nem képes, ehhez segítségre van szüksége. Ezzel megjelölte a következő hónapokra politikai programját, levelezésének alapmotívumát. A török ellen mindenekelőtt a birodalom segítségére volt szüksége, ennek megszerzéséhez pedig az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés kudarca után nem sok reménye lehetett Ferdinándnak, akinek németrómai királlyá választása az ellentétek egyik új és alapvető forrása lett. A protestáns fejedelmeknek már 1530 decemberében, schmalkaldeni gyűlésük első határozatában kinyilvánított tiltakozása a választás ellen találkozott a katolikus bajor hercegek Habsburg-ellenességével, s alighogy Ferdinándot 1531 januárjában német-római királlyá választották és koronázták, megindultak a tárgyalások, amelyek a protestáns fejedelmek és bajor hercegek október 14-én Saalfelden kötött, Ferdinánd ellen irányuló szövetségéhez vezettek. 1531 tavaszára az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy zsinat összehívásának a terve, a vallási ellentéteknek az a megoldása, amelyet az augsburgi birodalmi gyűlés határozatának értelmében Károly és Ferdinánd szorgalmazott, a pápa és a francia király leküzdhetetlen ellenállásába ütközik. Ferdinánd egy újabb, a császárral közösen tartandó birodalmi gyűlésben látta a megoldást. Ehhez a tervéhez azonban bátyját is meg kellett nyernie. Károly az év eleje óta Németalföldön tartózkodott, és onnan, Máriát kormányzóként hátra hagyva, Spanyolországba szándékozott visszatérni. Ferdinánd útvonalának megváltoztatására kérte: ne