Századok – 1982

Történeti irodalom - Simon Proxenus a Sudetis: Commentarii de itinere Francogallico (Ism.: Fügedi Erik) 164/I

164 TÖRTÉNETI IRODALOM 164 A megértéshez nagy segítséget nyújt Kovács István átírása, amely alkalmazza a szöveget a magyar helyesírás mai rendszeréhez, mégpedig úgy, hogy annak nyelvjárási és régies ízeit azért megőrzi. Végül említést érdemel a kötet szép kiállítása. Tizenkét, közel egykorú címereslevél díszíti a könyvet, ezeket Érszegi Géza válogatta és irta le. Bessenyei József SIMON PROXENUS A SUDETIS: COMMENTARII DE ITINERE FRANCOGALLICO. ED. DANA MARTINKOVÁ (BIBLIOTHECA SCRIPTORUM MEDII RECENTISQUE AEVORUM (Series nova. Red. A. Pirnát Tom. V.) Bp., Akadémiai Kiadó, 1979.127 I. FEUEGYZÉSEK A FRANCIAORSZÁGI ÚTRÓL. A latinosítottan Proxenus-nak nevezett Wirt Simon, egy Ceské-Budejovice-i német sörfőző és talán cseh anya 1532-ben született fia, a humanista értelmiségiek tipikus pályáját futotta be. Huszonéves korában német földön tanult, 1556-ban Prágában a Károly-egy etem tanára, 1563-ban nemesi rangot kapott II. Miksától. Karrierje nem akadályozta meg abban, hogy tovább tanuljon, ismét külföldi egyetemeket látogasson, 1566-ban pedig megszerezze a doctor utriusque iuris fokozatot. A tanulás mellett 1575-ben bekövetkezett haláláig diplomáciai szolgálatot is teljesített. Bő irodalmi termése vallásos és történeti műveket ölel fel, s nem lehet vitás, hogy a 16. sz. második felében hazája egyik legműveltebb humanistája volt. 1563-ban a hatalmas Schlick Joáchim gróf fiát francia szóra Párizsba küldte, kísérőnek (és nevelőnek) az útra Proxenust kérte fel. 1563. augusztus utolsó napján érkeztek meg a francia fővárosba, a következő április végén indultak haza. Az útról Proxenus naplót vezetett, eredeti kéziratának valószínűleg töredékét a brnói egyetemi könyvtár őrzi. Martinková ebből a kéziratból készítette el az új sorozat számára példás gonddal a kiadást. Jegyzeteket a kereken 100 oldalas szöveghez nem adott, ezt a napló tartalma teljesen indokolttá teszi, csupán a névmutatóban azonosította a fontosabb szereplőket. A naplónak csak a párizsi tartózkodásra vonatkozó része teljes, az utazásból csupán egy kis töredék áll rendelkezésre. Martinková a naplónak „Commentarii" címet adott, ami a tartalmát tekintve talán helyes megoldás volt. Mert az, amit olvashatunk, formáját tekintve ugyan napló, a feljegyzések a napok és azon belül az események kronológiáját követik, de értékét nem ez, hanem írójának szinte korlátlan érdeklődése jelenti. Nemcsak Schlick és kíséretének viselt dolgai, a Sorbonne élete kap helyet, hanem minden megszerzett információ. Az utóbbiakból főképpen a Franciaországban folyó vailásvitákról szólókat kell kiemelni, ezek iránt a lutheránus Proxenus különösen nagy érdeklődést tanúsított. De a dolog természete szerint minden, a szó szoros értelmében minden más értesülés is helyet kap, politikai és hadiesemények éppúgy, mint a meteorológiai megfigyelések vagy a pénznemek váltási árfolyama, a könyvkereskedőnél tett látogatás ugyanúgy, mint a mindennapos utcai jelenetek. A tartalomhoz hasonló a napló nyelvi tarkasága. A latin alapszöveget nemcsak tudós görög idézetek szakítják meg, hanem hosszabb német részek, francia és cseh idézetek. Csak sajnálhatjuk, hogy magyar vonatkozás nem került bele ebbe a tarkaságba, részben annak ellenére, hogy a megbízó Schlick gróf magyarországi bú-tokokkal is rendelkezett, részben annak bizonyságául, hogy sem a magyar, de még a török kérdés sem szerepelt a tudományra áhítozó párizsi társaság beszélgetéseinek napirendjén. Fügedi Erik