Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
10 BÁLINT CSANÁD cseh és haithabui pénzek, valamint svédországi ékszerek megvizsgált példányairól fémanalízisek mutatták ki, hogy azok közép-ázsiai pénzek felhasználásával készültek.35 Kimutatható tehát, hogy Európa szóban forgó részein a dirhemeket dísznek, vagy egyszerűen a saját ékszereik készítéséhez nyersanyagnak tekintették. Minden bizonnyal ezért volt hát rájuk oly nagy igény, s Gardízl szavait felhasználva: ezért nem fogadtak el mást cserébe az áruikért. Talán így válik érthetőbbé a nyestprém és a búza prágai „olcsósága".3 6 A fentiekből szerintem ui. az világlik ki, hogy itt a dirhem nem pénz szerepet töltött be, hanem voltaképpen maga is áru volt.3 7 Következésképp nem egyébről, mint két árucsoport cseréjéről lenne tehát szó, melynek során a kettejük közti viszonyítási arányt — mint mindig, minden piacon - a kereslet befolyásolta döntően. Ha a prágai piac árucikkeinek „árát" az azok természetes(ebb) termelő területeinek „árviszonyaival" összehasonlítjuk, akkor abból az derül ki, hogy Prágában nem a nyestprém és a búza, meg a többi, Ibrahim ibn Jäqub által leírt árucikk volt a viszonylag „olcsóbb", hanem az ezüstből készült dirhem volt ott a viszonylag „drágább".38 Ennek oka abban kereshető, hogy az időben Kelet-, Közép- és Észak-Európában óriási igény volt az ezüstre — s a dirhemek odaáramlása ezt elégítette ki. Az itteni piacokon mutatkozó magas „árfolyamuk" ezt a — helyiek részéről megnyilvánuló - törekvést tükrözte, amit aztán az arabok nyilván örömmel ki is használtak. 4. A dirhem-kincsek tulajdonosaival kapcsolatban egyidőben gyakran fölmerült az a feltételezés, hogy az elásott értékek kereskedők tulajdonában lettek volna egykoron. Jellegzetesen íróasztal mellett született elgondolás. Nem nehéz ui. rájönni, hogy a kereskedő az elrejtéssel éppenséggel a felhasználásuk lehetőségétől fosztotta volna meg magát.3 9 Ha pedig mégis veszély esetén ásta volna földbe — ez a legelterjedtebb feltételezés -, akkor annak elmúltával természetesen újból magához vette volna azt. Mint azonban a leletek óriási tömege mutatja, nem így történt. Akkor hát ezrével ölték volna le a kereskedőket évszázadokon át? Eszerint Gotland, öland, ahol a Kalifatusból és különféle európai országokból származó pénzek, valamint törtezüst-leletek sehol másutt nem 35 A cseh pénzekről Id. H. Preidel: Handel und Verkehr in den Sudetenländern während der zweiten Hälfte des ersten Jahrtausends n. Chr. Südostforschungen 5(1940) 490 (továbbiakban: Preidel 1940); a szászországi leletekről V. Jammer (idézi G. F. von Probszt: Arabisches und ungarisches Silber für Regensburg. Ostdeutsche Wissenschaft 11 [19641' 248. 74. j.); a skandináviai leletekről В. Arrhenius-U. S. Linder-Welin-L. Tapper: Arabisk silver och nordiska vikingasmycken. Tor 1972-73. 151-160; a haithabu-i pénzekről Id. H. Jankuhn: Ein Münzfund der Wikingerzeit aus Steinfeld, Kreis Schleswig. Offa 11 (1952) 97 v 36Preidel 1940. 490; Stepková: i. m. 157; T. Lalik: La circulation des métaux précieux en Pologne du Xe au XIIe s. Acta Poloniae Historica 18 (1968) 135. fordítva gondolkodnak; szerintük ezért az olcsóságért áramlott ide az arab ezüst. 3 7 Már J. Karabacek így látta ezt, a volgai bolgárokra vonatkoztatva (J. K.: Spanish-arabischdeutsche Nachprägungen für Polen. Numismatische Zeitschrift 1 [1869] 138.). 38 Lalik: i. m. 133-134 és — Észtországra vonatkoztatva - Selirand: i. m. 249. hasonló gondolatot fejt ki. Az előbbi szerint az Elbától keletre a nyugatiak ezüst dénárjai nagyobb vásárlóerejűek voltak, mint nyugaton, sőt Lengyelországban még többet értek volna, mint Csehországban. Selirand további következtetésével (vö. i. m. 23. j.) nem tudok egyetérteni. 39 Kiersnowski 1961. 38; a kutatástörténetet, különös tekintettel a kincsek birtokosaira és 19. sz-i orosz numizmaták nézeteire Id. V. M. Potin: Nahodki zapadnoevropejszkih monet na territorii Drevnyej kuszi i drevnyerusszkie poszelenyija. Numizmatika i Epigrafika 3. 1962. 183-189.
