Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
AZ EURÖPAI DIRHEMFORGALOM KÉRDÉSE 9 Nehezen hihető. A cseh fővárosban 965-ben érvényben volt, dirhemben kifejezett árak irracionalitása még szembetűnőbb, ha az ottani búzaárakat a korabeli Egyiptomban szokásosakkal vetjük össze. Emitt ugyanazért az összegért kb. 35 kilót, azaz 30%-kal kevesebbet adtak. Márpedig az nyilvánvaló képtelenség, hogy a Kalifátus legfőbb gabonatermő országában - ahol különösen a búzatermesztés aránylag kevés munkát igényelt, és a bérek is alacsonyak voltak — a búza ennyivel drágább lett volna, mint a feltétlenül mostohább természeti viszonyokkal rendelkező Cseh-medencében!2 8 Ibrahim ibn Jaqub adatai hitelességét sem az általa közölt árak tekintetében, sem más vonatkozásokban a szakirodalom nem vonta kétségbe. Következésként a most észrevett ellentmondás oka másutt keresendő. Úgy vélem, az arab geográfusok szórványosan följegyzett és ránk maradt 9—11. sz.-i kelet-európai ár-adatai2 9 nem egy-egy cikk tényleges értékét, „olcsó", vagy ,,drága" voltát tükrözik, melyet bizonyos dirhem-mennyiség fejezett volna ki. Ez a beállítás olyasfajta pénzforgalmat feltételezne, melyben a dirhem egy Európa-szerte fizetőeszközként elfogadott „nemzetközi valuta" szerepét töltötte volna be.3 0 De nem, az arabok ezüstpénze Európában másra kellett. 922-ben a volgai bolgároknál megfordult Ibn Fadlàn szemtanúként írta ezt a ruszokról: ha egy férfinak van tízezer dirheme, egy nyakperecet készíttet a felesége részére; ha húszezer van a birtokában, akkor két nyakperecet készíttet. És minden újabb tízezernél megajándékozza a feleségét. így található gyakran egy sor nyakperec egyesek nyakán. (82, ill. 94. §).31 Nem érdektelen az sem, hogy ugyanő a volgai bolgár uralkodó kaijain díszként viselt dirhemeket látott (uo. 44. §). (Emlékezzünk majd erre, amikor a dirhemek gazdasági szerepéről lesz szó: ékszerként használják, ott és akkor, ahol és amikor kincsként elássák.) Forrásunkkal összhangban ugyanezt a tanulságot sugallja a régészet is. Számos eset mutatja, hogy Európa e tájain mily előszeretettel hordtak dirhemeket a nyakék gyöngyei között, vagy a ruhára varrva. Sőt, dirhem utánzására szolgáló öntőmintákat találtak Kelet és Észak-Európában,3 2 egyikük egyszerre szolgált dirhem és díszek öntésére.3 3 Érdemes arra is figyelnünk, hogy — különösen az északeurópai kincsekben3 4 a dirhemek nem elhanyagolandó százaléka átlyukasztott, vagy függesztőfüllel ellátott, de még az ép/en hagyott/ példányok is legtöbbször ékszerekkel együtt lettek elásva. Mindezeken túl ma már kézzelfoghatóan is igazolható, hogy a dirhemekben az európai népek tényleg főként annak az ezüstanyagát látták: A 10. sz.-i 28 Az egyipromi búzaárak a bizánci uralom idején a birodalomban érvényeseknek egyharmadát tették ki, ld. G. Ostrogorsky: Löhne und Preise in Byzanz. Byzantinische Zeitschrift 32 (1932) 324. 2 9 T. Lewicki: О cenach niektórych towarów na rynkach Wschodniej Europy w IX XI w. Kwartalnik Historii Kultury Materialnej 1 (1953) 112-130. 3 0 így gondolja E. Stattler: Kontakty handlowe ludnosci wczesnopol skiej z krajami arabskimi we wczesnym sredniowieczu (IX-XI w.) Slavia Antiqua 13 (1966) 221 — 223. 31 Ibn Fadlan's Reisebericht, hrsg. von Z. V. Togan. Abhandlungen für die Kunde des Morgenlandes 24, 3. Leipzig, 1939, 83; A. P. Kovalevszkij: Kniga Ahmeda Ibn-Fadlana о ego putyesesztvii na Volgu v 921-922 gg. Harkov, 1956,1. 141. 32 R. Vasmer: Über die Münzen der Wolga-Bulgaren. Numismatische Zeitschrift 18 (1925) 79; T. J. Arne: Funde von Gussformen für kufische Münzen und Medaillen. Ars Islamica 4(1937) 461-467. 33 Hampel J.: Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907, 266. 34 Ä. Vasmer: Die kufischen Münzen des Fundes von Luurila, Kirchspiel Hattula. Suomen Muinaismuistoyhdistyksen Aikakauskirja 36 (1927) 3. 17.
