Századok – 1982

Történeti irodalom - Angelov; Dimitar: Obstesztvo i obstesztvena miszal v szrednovekovna Balgarija (IX–XIV. v.) (Ism.: Niederhauser Emil) 152/I

TÖRTÉNETI IRODALOM DIM IT AR ANGELOV: OBSTESZTVO I OBSTESZTVENA MISZAL V SZREDNOVEKOVNA Balgarija (IX-XIV v.) Szofija, 1979, Partizdat, 313 1. (Horizonti) TÁRSADALOM ÉS TÁRSADALMI GONDOLKODÁS A KÖZÉPKORI BULGÁRIÁBAN A szófiai bizantinológus professzor neve Magyarországon nem ismeretlen szélesebb körök eló'tt sem, hiszen a néhány éve magyarul megjelent Bulgária története kötet egyik szerzője, a szakemberek pedig már régóta ismerik, mint a bogomil mozgalom európai hírű szakértőjét meg egy három kötetes Bizánc története c. munka szerzőjét. Ugyancsak jeles tudományos teljesítménye volt a bolgár etnikum történeti kialakulásáról készült nagy monográfiája. Éppen a bogomil mozgalommal való évtizedes foglalkozás, a szokványos köztörténeti problematikán túlmutató kutatás tette alkalmassá Angelov professzort arra. hogy az egyébként zömében a politikai fejlődés iránt érdeklődő bolgár történettudományon belül egy másfajta, újszerű kutatásba kezdjen. Mint a cím is mutatja, a társadalmi gondolkodás, a társadalmi nézetek történetét kívánja bemutatni, kissé azt is, amit manapság mentalitás-történetként emlegetnek, és nagy lelkesedéssel kutatnak. Egy bevezető fejezet az első bolgár állam területi terjeszkedését és megszilárdulását, a trák, bolgár-török és szláv elemekből ötvöződő bolgár etnikum kialakulását, a feudális viszonyok kibontakozását kíséri nyomon, pozitívumként hangsúlyozza a kereszténység felvételét a szláv istentiszteleti nyelvvel, és körvonalazza az ennek révén kiteljesedő kultúrát. A további három fejezet tartalmazza a tulajdonképpeni mondanivalót, az emberre vonatkozó nézeteket, a hatalom, vagyon és munka kérdését és a patriotizmus fejlődését. A pogány korszak nézeteit, források hiányában, érdemben nem tudja tárgyalni, csak a folklórban elvétve felbukkanó nyomokra utal olykor, így tehát a keresztény középkor felfogását elemzi, mindig az elsőrendű források alapján. Az ember vonatkozásában hangsúlyozza, hogy ez általában az elvont fogalmat, nem a konkrét személyiséget jelenti, és zömmel a kereszténység ideális embertípusát, a földi világot megvető, abból a remeteségbe vagy a kolostorba kivonuló hitvallót. Mellette persze elvétve felbukkan a reális ember, akit a termelés, az időjárás érdekel, aki gyermekei jövőjéről szeretne gondoskodni. Ezt a kettősséget tükrözi a képzőművészet emberábrázolása is, az aszkéta mellett felbukkan pl. a bojanai templom freskóiban az emberi szépség is. A hatalom és alárendelés vonatkozásában kétféle felfogással találkozunk. A hivatalos egyház a felülről elrendelt hatóság, felsőbbség iránti feltétlen engedelmességet hirdeti, a bogomil felfogás és a hozzá közel álló egyéb apokrif iratok a világi hatalmat az ördög művének tartják, és ennek megfelelően a vele szemben való engedetlenséget hangsúlyozzák. Ugyanez a kettősség mutatkozik meg a vagyon és a szegénység megítélésében. Az ideális keresztény ember ugyan megveti a vagyont, csakhogy - a reális tényekre való tekintettel - az egyház is elismeri a vagyon, a gazdagság indokolt voltát. Angelov itt is. mint más alkalmakkor, a keresztény világnézetben megmutatkozó belső ellentmondások egyik példájaként tárgyalja ezt. A bogomilok természetesen megint eltérő nézeteket vallanak, a gazdagságot mindenképpen elítélendő, bűnös dolognak tekintik. Viszont ők azok, akik a munkát, a kétkezi termelő munkát igen pozitívnak mondják, szemben a hivatalos állásfoglalással, amely inkább a feudális uralkodó osztály megvetését jelzi a fizikai munkával szemben. Igaz. a hivatalos egyházi felfogás sem utasítja el a munkát, de a kontemplációt ennél magasabbrendűnek állítja. A patriotizmus fejlődésében az addigiaknál eró'sebben érvényesíti a szerző a kronológiai szempontot. a két bolgár államot és közbül a bizánci uralom korszakát külön alfejezetekben tárgyalja, megkülönbözteti a patriotizmust, mint érzelmi-individuális állásfoglalást, passzív szemléletet és az