Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
150 FIGYELŐ tanít, adnak tőle három márjást és egy véka búzát. Az kit pedig csak egy fél évre tanít, két máijást és egy véka búzát, és minden leányzótól egy kocsi fűtőt".7 0 Tehát a tanítónő négy tanuló tandíjaként kapott egy r. ft-ot, ha egész évre volt 40 tanulója, akkor készpénzfizetése évi 10 r. ft-ra emelkedhetett volna. A községben 1734-ben 134 adófizető gazda volt, így hát könnyen előfordulhatott, hogy évente megfelelő számú leány járt iskolába. A község Bél Mátyás szerint is „csinos, módos falu" volt. A korabeli bérviszonyok - s egyben a társadalmi osztályok és rétegek közötti elosztási arányok - összehasonlítása végett vessünk egy pillantást egy városi főbíró fizetésére! Jászberényben 1738-ban a főbíró 150 r. ft. készpénz, 30 kila búza, 20 akó bor, egy ölő-sertés, pecsenyének való esztendős süldő, 200 font hús, 100 font faggyú, 4 pár csizma, 4 szekér fa és 200 font só évi illetményt kapott. A városi jegyző évente 100 r. ft. készpénz, 20 kila búza, 10 akó bor, egy ölő-sertés szalonnának, egy mázsa só, egy mázsa hús, 50 font faggyú, 4 pár csizma, 4 szekér fa, szántásra évi 6 r. ft., 16 kaszás ember, 16 szénagyűjtő és 16 szekér szénabehordásra — illetményben részesült.71 Nyilvánvaló tehát, hogy a vezető tisztviselők illetményföldjét közmunkával műveltették meg, legfeljebb a szántást végezték bérmunkában. Ezek a főbb tisztviselők csak a földesúri adók fizetése alól voltak mentesítve, az állami adót vagyonuk arányában ők is fizették. Amíg a Jász Kerületben a főbírák, a bírák és a jegyzők már a 18. század elejétől fogva kaptak készpénzfizetést is évi illetményükbe, a Nagykun Kerületben nem vagy csak kivételes esetben. Kunszentmártonban pl. 1743. július 7-én tanácsi közgyűlésen nem szavaztak meg a bírónak 20 r. ft. készpénzfizetést, noha erre kerületi közgyűlési határozat is volt: „... minthogy Nemes Nagykun Districtusunkban districtualiter elvégeztetett, hogy minden Helység bírája hivataljának commeratiojáért (érdemeiért) 20 Rhénes Forint fizetése légyen, de - mivel ennek előtte sem practicáltatott — ennek utána sem fog semmi fizetése lenni".72 Ezzel szemben — amint láttuk — a nagykunsági elöljáróságok vezetőinek vagyonát nem írták össze, illetve mindenféle adófizetés alól mentesítették őket hivatalviselésük idejére. Itt kell megjegyeznünk viszont, hogy a Jászkun Kerület mezővárosaiban és községeiben a vezető tisztviselők mindig a legvagyonosabb gazdák (nemesek, oppidanusok, peregrinusok) közül kerültek ki. Az adófizető köznép azt gondolta, hogy ők anyagilag nincsenek rászorulva a hivatalért elvárható fizetésre, s így ők a legkevésbé lehetnek részrehajlóak vagy megvesztegethetőek a közügyek intézése során. 70 Uo. 4. - Kunszentmárton 1744. április 24-én tanítónak szerzó'dtette Borbás József orgonista-kántort „a gyermekek és leánykák tanítására". Évi fizetése: egy pár csizma, egy pár fehér ruha, 20 r. ft., 20 font hús, 6 font faggyú, 7 font só, 1 pár sajt, „melyért tartozik híven és jámborul szolgálni és a tanítványokat igazságosan, jó lelkiismeret szerint tanítani". (Uo. 9.) 71 Sz. Lt. Jászberény lt. Prot. 1724-1749. 240. Egy kila = 46-47 liter, máshol 60 liter, egy bécsi akó = 54,30 liter. A bor akóját 2 r. ft-ért adták-vették, egy font hús 5-6 krajcárba, egy font faggyú 12 kr-ba, egy pár csizma 2 r. ft-ba került. 1 J Sz. Lt. Kunszentmárton lt. Prot. 1733-1785. 27. - Nem tudni, miért vádolja az SzMNA történeti bevezetőjének szerzője a kunszentmártoniakat azzal, hogy nem ismerték a redemptiós föld felosztásának módját és mértékegységét (SzMNA 1/1. 78.), holott a redemptió során a földeket póznával mérték. Egy pózna föld 434 négyszögöl és 2 hüvelyk nagyságú volt. Egy pózna_ hossza 100 hüvelyk, vagyis 1 öl, 2 láb, 4 hüvelyk. A dűlők hossza 225 pózna volt, tehát 312,5 öl.(így volt egy pózna föld 434 négyszögöl és 2 hüvelyk. (Vö. Századok, 1880. - 682-83. Gyárfás István: Régi jászkun térmértékek.)
