Századok – 1982
Folyóiratszemle - Russel; Major I.: Nemesi jövedelem; infláció és vallásháborúk Franciaországban 1351/VI
1351 FOLYÓIRATSZEMLE kiterjedés, ami meghaladja egy törzsszövetség kereteit, s területi alapon szervezett államiságra, osztályokra tagolódott társadalomra utal. Kialakulását kedvező' földrajzi helyzete segítette elő. Az észak-déli és kelet-nyugati népmozgás útkereszteződésében, földműves és nomád népek érintkezési sávjában, a népvándorlás által elpusztított területen kívül feküdt. Az avar korszak nem hagyott maradandó emléket. A kazárok birodalmának jelentőségét - a szerző szerint — eltúlozza a történeti irodalom. írásos források hiányoznak, a szlávok adózása pedig a hódoltatás megváltásának tekinthető. Ugyanakkor már a 7. században kimutathatóak a Dnyeper menti szlávok bizánci kapcsolatai, sőt a Kaszpi-tenger partjáig is eljutottak. A nagylélegzetű tanulmány befejező része Kijevi Oroszország 8-9. századi helyzetét mutatja be. A 6. századi településterület - az állam - határai észak, délnyugat és arab források szerint kelet felé (a Donig) is kiterjedtek, mintegy 400 ezer km3 -t ölelve fel. Ez megfelelt a korabeli európai korafeudális államok méreteinek. Ekkorra szinte megszűnt a különbség az erdőöv, ill. az erdőssztyeppe terület gazdálkodása, s ezáltal társadalmi viszonyai között. A nivellálódás a fejlettebb területek szintjén következett be, s mint egységesülés is hozzájárult az állammá szerveződés folyamatához. A nyugateurópaitól eltérő feltételek között alakult ki a keleti szlávok korafeudális állama. Nem épült az ókori rabszolgatartás maradványaira, a római jogra, s ez utóbbi adja az írásos források hiányának magyarázatát. Ezt a forrás-szegénységet a különböző források körültekintő feltárása, komplex kezelése ellensúlyozhatja. Az eltérő feltételek ellenére a hűbéri viszonyok csírái megjelentek, aminek fő bizonyítékát a fejedelem és kísérete adóbenyűjtő körutazásában látja a szerző. A végső összegzés után azzal zárja le téziseit, hogy olyan kiépített államszervezet, olyan strukturált társadalom, amilyenről a 9. századra vonatkozó források szólnak, csak hosszú előtörténet után fejlődhetett ki. (Isztorija SzSzSzR, 1981. I. szám 55/75. I. 2. szám 40-59. I.) M. J. RUSSEL MAJOR: NEMESI JÖVEDELEM, INFLÁCIÓ ÉS VALLÁSHÁBORÚK FRANCIAORSZÁGBAN Amikor Augustin Thierry a 19. század közepén felvázolta a francia társadalom fejlődését, a harmadik rend pályáját a 12. századi városi közösségek kialakulásától az 17 89-i rendi gyűlésen aratott győzelemig „egyszerű és szabályos" felemelkedésnek tekintette. Hasonlóan töretlen, bár ellentétes irányú folyamatnak találta a nemesség hanyatlását is. A történetírók azóta sem gondoltak arra, hogy e két osztály útját alaposabban végigkövessék. Ehelyett megelégedtek azzal, hogy a 12-18. századi időszakban minden újonnan feltárt jelenséget sablonosan beillesszenek a (helyenként középosztálynak nevezett) polgárság emelkedésének és a nemesség hanyatlásáriak leegyszerűsített folyamatába. Amikor — mintegy 50 évvel ezelőtt — Marc Bloch felfedezte, hogy a százéves háború a földesúri hatalom megerősödésével járt, e jelenséget ő is a - földbirtokosoktól és parasztoktól földet szerző - középosztály megerősödésének tulajdonította. A második világháború után született társadalomtörténeti művek sokáig megerősíteni látszottak a nemesség folyamatos hanyatlásáról vallott nézeteket. Az új agrártörténetírásban szinte csak a parasztság kapott differenciáltabb ábrázolást. Emmanuel Le Roy Ladurie mutatta be először, hogy milyen változékony is volt a parasztok helyzete a százéves háborút követően. A háborúval járó pusztulás és munkaerőhiány kedvezően befolyásolta sorsukat, majd a népesség 1450-1560 között végbement növekedése semmivé tette e viszonylagos emelkedést. A mezőgazdasági termelés ekkor már nem tudta ellátni a növekvő népesség szükségleteit, az élelmiszerárak gyorsan emelkedtek, a földbirtokosok pénz helyett újra természetbeni szolgáltatásokat követeltek. A parasztságot sújtó tényezők természetesen átmenetileg kedvezőek voltak a nemesség számára, míg az 1560 után kirobbanó vallásháborúk új fordulatot nem hoztak. Abban mind a régi, mind az új történetírás egyetért, hogy a vallásháborúk a nemesség egyértelmű és visszafordíthatatlan hanyatlását hozták.
