Századok – 1982

Történeti irodalom - Magyarország története 1848–1890. (Ism.: Erdődy Gábor) 1341/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1343 hangsúlyozza - eleve irreális volt, akkor a teljes függetlenségért folytatott háborúval alternatívaként csak a kapituláció állítható szembe); és érthetetlenül állunk a hanyatlást a tavaszi hadjárat sikereivel indító periodizációval szemben is. Kifogásoljuk továbbá, hogy a szerző' következetesen „bukás"-ról beszél, azt a benyomást keltve ezzel, mintha a forradalmi kísérlet tragikus lezárulását belső gyengeségek idézték volna elő. Holott Magyarország forradalma nem belülről omlott össze, önvédelmi háborúját Európa legreakciósabb és legerősebb hadseregének intervenciója verte le, mintegy elismerve ezzel, hogy az ország megérett a belső alkotmányos-polgári átalakulás s a nemzeti önrendelkezés kivívása kettős feladatának megoldására, hogy rendelkezett egy a később megvalósultnál magasabbrendű polgári fejlődés belső adottságaival. A Magyarország beolvasztására irányuló önkényuralmi kísérletet, annak válságát, majd a megújítására irányuló próbálkozásokat, s végül a kiegyezés megkötésének történetét Szabad György mutatja be. Az egyes irányzatok és politikusok programjában megfogalmazódó tendenciák plasztikus ábrázolásával dinamikus képet fest az abszolutizmus kevésbé mozgalmas korszakáról. Többtényezős mechanizmusok megrajzolásával az alternatívák meglétére és küzdelmére irányítja a figyelmet. A korszak - elsősorban a gazdaság szférájában jelentkező — előremutató jegyeinek fontosságát kidomborítva a magyar történelmi fejlődés szerencsétlenségének nevezi, hogy a polgári átalakulás feladatainak elvégzésére az az önkényuralom vállalkozott, amely birodalmi érdekeit szem előtt tartva megakadályozta az örökölt gazdasági struktúra aránytalanságainak érdemleges korrekcióját, az arisztokrácia 40-es években megingott vezető szerepének restaurálásával pedig a társadalmi átrétegződés folyamatát lassította, torzította. A politikai magatartásformák sokszínű tablóját elkészítve többek között leleplezi Csengery és Kemény politikai publicisztikájának ellentmondásait, amely a „kijózanítás" és a nemzetközi erőviszonyok reális megítélésének jelszavát hirdetve, a fejlődés távlatait azonban egyoldalúan megítélve a Habsburg-birodalmat „szinte időtlen politikai realitássá" minősítette, s a „realitás illúzióját" keltve a politizáló közvélemény egy részében, megadta a dualista rendezés alaphangját. Szabad az események kifejlődése szempontjából döntő mozzanatnak tekinti, hogy a Deák vezette gárda — sokban éppen az egyoldalú külpolitikai nézetek bénító hatására - nem jutott el a liberális reformerségtől a polgári demokrácia elfogadásáig, s az érdek egyesítő politika magasabb szintű megújításától, annak a nemzetiségekre való kiterjesztésétől elzárkózó magatartása egyre védtelenebbé tette a kiegyezést szorgalmazó konzervatívokkal szemben. A 48-as alapról fokozatosan eltávolodó deáki vonaltól eltérően a hosszú távú tendenciákat figyelembe vevő „valóságos reálpolitikai" programot, az államberendezkedés polgári demokratikus átalakítását a nemzetiségi önrendelkezés biztosításával kombináló alkotmánytervezetet, s az annak megvalósítását a közép-európai népek szabad összefogásával összekapcsoló Duna-konföderációs elképzelés jelentette. Szabad érdeme, hogy nem elégszik meg a társadalmi-gazdasági és politikai változások egyszerű leírásával. Szakszerű elemzései közben figurái életrekelnek, az államgépezet működésének ismertetése során a magánélet szférájában lejátszódó folyamatok, konfliktusok is megjelennek (1. a besúgórendszer kiépülésével és munkájával együtt járó, az egész társadalmat demoralizáló hatásokat). így munkája nemcsak a korszak alapkérdéseire ad korrekt választ, hanem érzékelteti a mindennapok atmoszféráját is. Míg a polgári forradalom és az önkényuralom korát egy-egy szerző dolgozza fel, addig a dualizmus első negyedszázadát hét történész összmunkájából ismerhetjük meg. A kiegyezéses rendszer kiépüléséről és megszilárdulásáról szóló fejezetet Kolossá Tibor írta; a magyarországi munkásmozgalom kezdeteiről és fejlődéséről S. Vincze Edit tájékoztat külföldi -elsősorban német - analógiák felvillantásával; Katus László a tőkés gazdaság fejlődését, a népesedés és a társadalomszerkezet változását elemzi, a nemzetiségek mozgalmait és Horvátország történetét mutatja be a tőle megszokott alapossággal; a mezőgazdasági termelés feltételemek alakulását, ágazati rendszerét s az agrártársadalom fejlődését Orosz István ábrázolja magas színvonalon; az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikájának feltételrendszerét, az egymást keresztező nemzeti törekvések és a dinasztikus érdekek érvényesítése közötti bonyolult összefüggéseket tárja fel Diószegi István izgalmas, élvezetes stílusában; a dualista rendszer konszolidált időszakának történetét Szász Zoltán ismerteti; a kötetet Vörös Károly a művelődés intézményes feltételeiről írott, a századforduló nagy kulturális fellendülésének előzményeit vizsgáló színes fejezete zárja. 13 Századok 1982/6