Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
6 BÁLINT CSANÁD korban a közép-ázsiai pénzek közül nem a dirhemek jutottak el először Európába. Több sír- és kincsleletben találtak ui. szdszánida pénzt. (Ehhez tegyük még hozzá, - hogy -különösen a Káma vidéken — sok, szászánida uralkodót ábrázoló ezüsttál, csésze is előkerült).1 3 Mindez még a hagyományos keltezési módszer legszigorúbbnak tűnő alkalmazásával is (a kibocsátástól, illetve készüléstől nem néhány évtized, hanem annál hosszabb idő elteltét feltételezve) látszólag egyértelművé tette: Európa ezen .részei és Közép-Ázsia között valójában már a 3-4. sz.-ban intenzív kereskedelmi kapcsolat állt fenn.1 4 Ezzel szemben kezd kiderülni, hogy önálló, a szászánida korral egyidőben elásott kincs Európában nincsen, s hogy a drachmák mindig a dirhemekkel együtt fordulnak elő.15 Ez persze jelenthetne még pusztán annyit, hogy az efféle értékek elrejtése csak a későbbi századokban lett elterjedtebb, s ugyanakkor azt sem zárná ki, hogy az iráni pénzek és ezüsttárgyak tényleg nem a készítésüket közvetlenül követő időben kerültek légyen Európába. Az viszont legalábbis elgondolkoztató ezzel kapcsolatban, hogy 1) a megnyugtató módon keltezhető leletegyüttesek és temetők esetében a szóban forgó pénzek mindig a későbbre, általában a 8.-9. sz.-ra datáltakban láttak napvilágot. 2) az ezüsttárgyak némelyikénél igazolható, hogy azok szintén csak az utóbb említett időszakban juthattak el a Káma vidékére.1 6 Végezetül - e problémát szerintem lezárva - újból a nagy tömeget kitevő skandináviai dirhem-leletek gondos elemzéséhez érdemes fordulnunk. Mint említettem, e munka kimutatta, hogy arrafelé legfeljebb egyetlen, közép-ázsiai veretű pénzeket tartalmazó kincset áshattak el a 8. sz. végén, míg az összes többit a 9. sz.-ban, s annál később. Mivel a szászánida pénzek számaránya szembeötlően magas a skandináviai kincsekben, immár világosabban láthatunk az odakerülésük kora ügyében is. A szászánida pénzek százalékos aránya a 9. sz.-i skandináviai kincsekben (J. Callmer nyomán1 7 ): 9. sz. első negyede 56 % 9. sz. második negyede 56% 9. sz. harmadik negyede 24% 9. sz. negyedik negyede 33% 13 A szászánida pénzek és az ún. „keleti ezüst" összefoglalásai: W. H. Valentine: Sassanian Coins. London 1921; R. Gobi Sassanidische Numismatik. Braunschweig, 1968; Darkevics: i. т.; В. I. •Marsak: Szogdijszkoe szerebro. Moszkva, 1971. 14 P1. Markov: i. m. ii, Blake: i. m. 299; habozik I. G. Spassky: The Russian Monetary System. Chicago 1967.46-47. 1S N. Bauer: rec.: P. Ljubomirov. . . Zeitschrift für Slawische Philologie 3 (1926) 266 (továbbiakban: Bauer 1926); V. V. Kropotkin: Kladi vizantijaszkih monet na territorii SzSzSzR. Arheologija SzSzSzR E4 -4, Moszkva 1962, 84-85. - A koraközépkori közép-európai „pénzforgalom" jellemzéséhez még egy adalék: Lengyelországban és Magyarországon egyaránt a 10. sz-i leletekben fordulnak elő a 9. sz.-i karoling pénzek (vö. T. Kiersnowska: Monnaies carolingiennes sur les terres slaves. Wiad. Num. 5 (19611 90, 92; Huszár: i. т.). A kalandozó magyarokról Liudprand elmondja, hogy nem korabeli, hanem régebbi pénzeket kaptak, ill. fogadtak el sarcként. Egyebekkel igazolható, hogy a kalandozókat a pénzeknek nemesfémtartalma érdekelte, vö. Bálint Cs.: Süd-Ungarn im X. Jahrhundert. Budapest, sajtó alatt. 16 Darkevics: i. m. 147; Lescsenko, V. Ju.: Iszpolzovanija vosztocsnogo szerebra na Urale. In: Darkevics: i. m. 186-188; B. /. Marsak: Obzor diszkusszii na szimpóziumé. Kratkie Szoobscs. Inszt. Arheologii 158 (1979) 123., V.B. Kovalevszkaja-Ju. A. Kraszov: rec.: I. Erdélyi,E. Ojtozi, W. Gening: Das Gräberfeld von Newolin. Szov. Arh. 1973. 2. 282-284. 11 Callmer: i. m. 180.
