Századok – 1982

Történeti irodalom - Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–50-ben (Ism. Mérei Gyula) 1238/VI

BATTHYÁNY ÉS A HONVÉDELEM 1848-BAN 1239 rendes (mobilis) nemzetőrséggel", amelynek toborzási felhívását Baldaccinak haladéktalanul el kellett készítenie.4

1

Ezek a rendes vagy mobilis (mozgóvá tett) nemzetőrök tehát önkéntesek voltak, akiket három évi szolgálatra fogadtak, s amint az a másnap már kinyomtatott felhívásból kiviláglott, a jelentkezők vagyoni állapotát — eltérően a nemzetőrségtől — nem vizsgálták, csak azt, hogy az önkéntes hazai illetőségű-e. Vagyis a rendelkezés túltette magát a nemzetőri törvénynek a cenzusra vonatkozó előírásain. Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy Batthyány május 16-án arról tájékoztatta Ottinger ideiglenes hadügyminisztert, hogy a három évre felfogadott tízezer önkéntest tíz zászlóaljra fogják felosztani, és1 azok a szükséges tisztekkel és altisztekkel ellátva ,,katonai szabályok szerint betaníttatni és gyakoroltatni" fognak.4

2

Batthyány szövegezése már egyértelműbb volt a Baldaccihoz intézett utasításban, amikor figyelmeztette, hogy a toborzási felhívás szólítsa fel jelentkezésre a sorezredek tisztjeit „és más, tiszti fokozatra képes hazafiakat is, kik e rendes hadseregnél főtisztekül alkalmaztatni kívánnak".43 (Kiemelés utólag.) Vagyis a rövidesen honvédeknek nevezett önkéntesek csak névleg hasonlítottak a nemzetőrségre, valójában sokkal közelebb állottak a sorkatonasághoz, és szervezésükre a rendes katonaság hiánya, valamint az ország veszélyeztett állapota szolgáltatta a jogcímet. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szerbek ellen a sorkatonaságot vezénylik, s az önkéntesek majd a helyőrségi szolgálatot fogják ellátni. Ezt sugallta az új fejleményekről és rendelkezésekről május 16-án Esterházyhoz intézett miniszterelnöki beszámoló is.44 Mindez a szükség által diktált helyzetben egy új forma határozott, ha nem is teljesen törvényes alkalmazását jelenti, hiszen a kormányt haderő szervezésére sem országgyűlésen elfogadott törvényjavaslat, sem előzetes királyi jóváhagyás nem hatalmazta fel. Az sem változtat az eljárás formabontó merészségén, hogy a Bécsből menekült király és környezete a honvédeket mint a szerb „veszélyes mozgalmak ellen" létrehozott védelmi haderőt (Defensiv-Heer) tekintette, és toborzásukat tudomásul vette.4 5 A honvédség szervezésénél az is fontos volt, hogy a miniszterelnök következetesen megvalósítsa elképzelését, hogy a „rendes nemzetőrség", vagyis a honvédség „kiegészítő része lesz az országos nemzeti őrseregnek". (Kiemelés utólag.) Mikor Batthyány ezt leszögezte, nem hagyott kétséget saját szerepe felől sem, mert a kérdésre visszatérve így fogalmazott: „A rendes nemzeti őrsereg minden tekintetben parancsnokságom . . . alatt fog állani."4

6

A honvédség szervezése tehát teljesen Batthyány hatáskörébe tartozott, s ahhoz Mészáros Lázárnak és a honvédelmi minisztériumnak nem volt semmi köze mindaddig, amíg a honvédzászlóaljakat tábori szolgálatra, ellenség elé nem rendelték. A miniszterelnök ennek az elkülönítésnek a betartására annyira ügyelt, hogy amikor Mészáros Lázár egy rendelkezésével beleavatkozott a Nemzetőrseregi Haditanács ügykörébe, Batthyány június végén átiratban figyelmeztette, hogy az egész nemzetőrség 4 1

OL H 92. Az Országos Nemzetó'rségi Haditanács iratai (a továbbiakban: ONöHt) 1848 :40. 4 J

HNI 1848 :199. 43

ONöHt 1848 : 40. 4 4

Mein 1848 :191; Thim i. m. II. 234. 4S

OL H 75. Honvédelmi minisztérium általános iratai, beadványok (a továbbiakban: HM/b) 1848 : 634. 4 6

HM/b 1848 : 29.