Századok – 1982

Urbán Aladár: Batthyány és a honvédelem 1848-ban 1229/VI

1236 URBÁN ALADÁR „továbbra is fenntartassák". Ezért utasítja az osztrák hadügyminisztert, hogy olyan rendeletek esetében, amelyek az egész hadseregre vonatkoznak, vagy a magyar katonaságnak külföldön való alkalmazását illetik, „tegye magát előleges értekezésbe" a magyar minisztériummal, elsősorban a magyar hadügyminiszterrel. Ezt követően a királyi rendelkezés hangsúlyozza, hogy „minden ilyes rendelkezések csupán a magyar felelős hadügyminisztérium útján adathatnak ki a magyar főhadi parancsnokoknak, kik a magyar katonai ügyek kormányzására nézve egyébként is csupán a magyar minisztérium alatt állnak". (Kiemelés utólag.) A király természetesen elvárta a kölcsönösséget, vagyis azt, hogy ha a magyar fél az egész hadsereget érintő érvényes szabályokat akarna módosítani, úgy maga is kezdjen előzetes tárgyalásokat, kisebb jelentőségű rendeleteit pedig utólag közölje az osztrák féllel.2 8 Batthyány tehát kemény tárgyalások során sikert ért el, mert érvényt szerzett a III. tc. magyar értelmezésének és elérte, hogy megszületett a Mészárost hazarendelő és a katonai főparancsnokságokat engedelmességre utasító királyi rendelet. Ez pedig azt is jelenti, hogy valójában a III. tc. értelmező kiegészítését tudta biztosítani és ezzel megteremteni az országban állomásozó haderő feletti rendelkezés jogát, amely elengedhetetlen feltétele volt a magyar kormány belpolitikai önállóságának, szabad cselekvésének. Ez a mozgásszabadság ugyanakkor természetszerűleg korlátozott volt, hiszen Latournak azt sikerült elérnie, hogy a királyi kézirat a „hadseregem összes kormányzatában s az ez iránti rendeletekben" szükséges összefüggés — egyébként érthető — hangsúlyozásával kezdődött.2 9

A király által tett engedményt nem lehetett megtagadni, mert Bécs ekkor nem volt abban a helyzetben, hogy a magyar alkotmányos átalakulás jogszerűségét kétségbe vonja (mint tette azt augusztus végén), így a jogszerűség elismeréséből fakadó rendezés elől ezért nem zárkózhatott el. A magyar kormány szállítási tilalmai is megtették hatásukat, hiszen az országban tárolt tüzérségi és egyéb készletek, valamint a kincstári méntelepek lóállománya is igen fontos volt az Észak-Itáliában harcban álló császári haderő számára. Ma már persze azt is tudjuk, hogy a kényszerű engedmény határai még korlátozottabbak voltak, mert osztrák értelmezés szerint a királyi utasítás csak a magyar katonaságra és a „magyar katonai ügyekre" vonatkozott, s Latour értelmezése szerint ez sem a Pesten állomásozó tüzérdandár készleteire, sem az óbudai Montours Commission egész tevékenységére, sem a katonai ménesekre nem vonatkozott, mivel azok — bécsi értelmezés szerint — nem magyar, hanem „birodalmi intézmények" voltak... A királyi kézirat egyébként még nem jelentette azt, hogy ezzel meg is történt az áttérés az új irányítási rendszerre, amely az eddigi huzavona után újabb nehézségeket ígért. Latour csak május 12-én adta ki a szükséges rendeleteket, így Batthyány még május 13-án is arra kényszerült, hogy eltiltsa egy Eperjesről Ausztriába indított „pótlékhad" szállítását.30

Látva az osztrák hadügyminiszter nehézkességét, május 14-én megismételte î8A máj. 7-i kéziratokat 1. Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez. 1848-1849. Pest, 1868. I. 77-79. Az országban állomásozó katonai erő létszámáról folytatott megbeszélésre 1. Urbán id. cikk 224-225. 2 ' Latour még máj. 4-én is hangsúlyozta nézeteit a „Central-Militärstelle" értelmezéséről. Thim L m. I. 81. 3°HNI 1848 :152.