Századok – 1982
Urbán Aladár: Batthyány és a honvédelem 1848-ban 1229/VI
1234 URBÁN ALADÁR volt, vagy legalábbis célszerűnek tűnt egy katonát is delegálni a kiküldött bizottságba, Batthyány április 24-én kinevezte Ottinger vezérőrnagy, budai dandárparancsnokot ideiglenes hadügyminiszternek.16 Másnap azután értesítette Boyneburg altábornagyot, hogy a fegyvertár megvizsgálására, ,illetőleg átvételére" április 27-ét tűzte ki, s „annak eszközlésével" Ottinger vezérőrnagyot, Nyáry Pál alispánt, Rottenbiller Lipótot, a pesti nemzetőrség főparancsnokát és „más szakértő egyéneket" bízott meg.17 A vizsgálat lefolyását, az arról szóló jelentést nem ismerjük. A kitűzött időben azonban az kétségtelenül megtörtént, mert másnap Batthyány már utasította Ottingert, az ideiglenes hadügyminisztert, hogy néhány megyének és városnak készíttessen elő szállításra összesen 8500 lőfegyvert.1 8 Ezzel az intézkedéssel kezdődött meg a nemzetőrség hivatalos felfegyverzése. Batthyány méltányolta is a főhadparancsnokság együttműködési készségét, mert annak egy április 21-én kelt kérelmére most, április 29-én megengedte, hogy bizonyos ruházati cikkeket Budáról Péterváradra szállítsanak.1 9 A megoldás természetesen csak a Béccsel való rendezés lehetett, onnan azonban semmi ilyen hír, a rendezés szándékának semmi jele nem érkezett. Április 16-án Esterházy Pálnak, a király személye körüli miniszternek is megküldték a minisztertanácsnak a katonai főparancsnokságokkal kapcsolatos határozatát,2 0 aki már 23-án jelentette, hogy az osztrák hadügyminisztertől csak arról kapott tájékoztatást, hogy megtette a szükséges „előleges intézkedést".2 1 Erről azonban semmi újabb tudósítás nem érkezett, de érkeztek egyre újabb rendelkezések Bécsből, amelyek vagy a magyar hadseregnél történt kinevezéseket adták tudtul, vagy a szabadságról visszahívott magyar katonákat akarták az Olaszországban harcoló ezredekhez rendelni. Ezek miatt Batthyány május 1-én a király személye körüli miniszterhez fordult, utasítva őt, hogy „az illető helyeken" tudassa: a magyar minisztérium sem „az illy kinevezéseket érvényesnek elismerni, sem az említett átsorozásokat megengedni nem fogja".22 Ugyancsak május 1-én érkezett meg Esterházy április 28-án kelt levele,2 3 amely semmi érdemi tudósítást nem tartalmazott a kormány által szorgalmazott kérdésekben.2 4 Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy így levelezés útján nem fog megoldás születni. Széchenyitől tudjuk, hogy április 29-én Eötvös váratlanul Bécsbe utazott tájékozódni, de két nap múlva dolgavégezetlenül tért vissza. Mivel a magyar kormánnyal minden együttműködést megtagadó Jellasics magatartása is királyi beavatkozást igényelt, május 1-én a minisztertanácsban felmerült a gondolat, hogy mind Batthyánynak, mind a nádornak fel kellene Bécsbe mennie. Széchenyi naplójából tudjuk, hogy végül úgy döntöttek, hogy a miniszterelnök egyedül utazzon.2 5 16 HNI 1848 : 46. 17 HNI 1848 : 53. 18 HNI 1848 : 71. A vizsgálatról csak a Marczius Tizenötödike közölt nem hivatalos tudósítást máj. 3-án. "HNI 1848 : 81. 2 °KLÖM XI. 37. 21 OL H 2. Miniszterelnök elnöki iratok (a továbbiakban: Mein) 1848 : 230. 2 2 H 6. Király személye körüli miniszter általános iratai (a továbbiakban: KüM) 1848 :144. 23 Meln 1848 : 197. 2 4 Ezek között szerepelt a külföldön lévő magyar katonaság hazahozatalának kérdése is, amellyel már az ápr. 12-i minisztertanács is foglalkozott. A részletekre 1. Urbán Aladár: A Batthyánykormány hadügyi politikájának első szakasza. Hadtörténelmi Közlemények 1971. 2. sz. 2 5 Széchenyi így írt erről máj. 1-én: „Mindkettejüknek föl kellene menni Jellasics miatt. Batthyánynak a karakterje, a főhercegnek tekintélye folytán."
