Századok – 1982
Urbán Aladár: Batthyány és a honvédelem 1848-ban 1229/VI
BATTHYÁNY ÉS A HONVÉDELEM 1848-BAN 1233 és engedményre kényszerítheti. Arra ugyanis semmiképpen nem gondolhatott, és a vele egyetértő minisztertársai sem gondolhattak, hogy az idézett rendelkezéseknek erővel szerezzenek érvényt. Mindez nem zárta ki azt, hogy a lehetőséghez mérten nyomást gyakoroljanak a katonai szervekre és így Bécsre is, hogy a rendezést kikényszerítsék. Ilyen lépésre is rövidesen alkalom nyílott. Szemere Bertalan belügyminiszter április 23-án tette át ugyanis Batthyánynak az osztrák hadügyminiszter még április 15-én kelt levelét, amelyben az utóbbi a március 28—29-én éjjel egy dunai hajón a nemzetőrség által lefoglalt 30 mázsa lőport követelte vissza.1 1 Batthyánynak ez kitűnő alkalmat adott, hogy kifejtse kormánya álláspontját — most közvetlenül Zanini altábornagy osztrák hadügyminiszternek. Április 24-én kelt levelében Batthyány hangsúlyozta: a főhadparancsnokságokkal már közölte álláspontját arról, hogy a magyarországi hadi hivatalok és katonai testületek „a törvény világos értelmében" a magyar felelős hadügyminiszter alá tartoznak, tőle veszik a rendeleteket, és neki küldik a jelentéseket is. így a katonai felszerelési tárgyaknak az országban történő szállítása, valamint a magyar haderőnek az ország határain kívüli alkalmazása egyaránt a magyar hadügyminiszter utasítására történhet, ezért — folytatódik a levél - „az ausztriai hadi ministeriumnak tessék magát a magyar hadügy ministerrel avégett érintkezésbe tenni".1 2 A válasz itt véget is érhetne, mivel a fogalmazás nem hagyott kétséget Batthyány és kormánya állásfoglalását illetően. A miniszterelnök azonban még hozzátette: „de mindaddig, míg hivatalos kívánatai vagy kérelmei ezen az úton és a kijelentett formában a magyar ministeriumhoz nem intéztetnek, kénytelen vagyok felelősségem miatt kinyilatkoztatni, hogy semminemű hivatalos kívánatai nem teljesíthetők."1 3 A válasz fogalmazása sejtetni engedi az ingerültséget amiatt, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter érkezéséről sem kapott a kormány semmi tájékoztatást, holott Lombardiából való visszarendelése a bécsi hadügyminisztérium hatáskörébe tartozott.1 4 Egy másik, április 24-én kelt, Boyneburg altábornagyhoz intézett átiratában Batthyány ezt határozottan meg is fogalmazta, amikor ideiglenesen megtiltotta tüzérségi szerek szállítását, mivel „Magyarországban és kapcsolt részeiben ... a hadi kormányzat mindennemű ága a felelős hadügyministert illeti, amíg tehát az tárczáját át nem veendi, addig mindennemű hadi szerek szétküldözését megszüntetettnek nyilvánítom, máskülönben pedig ezen határozatom netalántáni megszegése esetében a főhadi kormányt teszem felelőssé."1 * (Kiemelés utólag.) A magyar kormánynak a katonai vezetés irányában természetesen élnie kellett azzal a lehetőséggel, amelyhez Bécs már hozzájárult: meg kellett ejtenie a fegyvertár megvizsgálását. Ennek nyilvánvalóan nemcsak elvi jelentősége volt, sürgette azt a nemzetőrség felfegyverzésének igénye is. Mivel a kormány képviseletében katonai személyre is szükség 11 HNI 1848 : 35. 1 J Uo. 13 A „semmi nemű" kitételt a fogalmazványba Batthyány toldotta be, ezzel is élesebbé téve a fogalmazást. Nincs nyoma egyébként annak, hogy e levélnek német fordítása készült volna a miniszterelnöki irodában, s azt küldték volna Zanininak. ,4 A Batthyány kormány ápr. 16-án futárt küldött Mészáros Lázárhoz, hogy nyilatkozzék „végelhatározásáról". KLÖM XII. 37., 15 HNI 1848 : 50. A tilalom megismétlése ápr. 26-án: HNI 1848 :60. 6*
