Századok – 1982
Urbán Aladár: Batthyány és a honvédelem 1848-ban 1229/VI
BATTHYÁNY ÉS A HONVÉDELEM 1848-BAN 1231 paragrafus elején, amikor a törvény elsorolja azokat a korábbi kormányszerveket, amelyeknek hatáskörét a felelős minisztérium átveszi, természetszerűleg csak az udvari (magyar) kancellária, a (budai) helytartótanács és a kincstár (a magyar kamara) szerepelnek. Tehát nincs egyetlen szó sem a katonai igazgatás szerveiről ott, ahol egyéb korábbi kormányszervek és az új felelős kormány viszonya kerül ismertetésre. A magyar fél számára az „általában minden ... katonai és általában minden honvédelmi tárgyak" kettőzött biztosítéka elegendőnek látszott — és talán ennél határozottabb fogalmazás nem is nyerte volna el a szentesítést. Az udvar képviselői viszont azzal a gondolattal törődhettek bele ebbe a szövegezésbe, hogy az nem érintette a Habsburg-birodalom nagyhatalmi állása szempontjából alapvető fontosságú hadsereg egységes irányítását. Mindez nem csupán feltételezés, hiszen tudjuk, hogy az osztrák minisztérium április 24-én pontosan ebben az értelemben foglalt állást akkor, amikor leszögezte : a magyar kormány csak az udvari kancellária és kamara, valamint a helytartótanács örökébe lépett, így hatásköre katonai ügyekben nem érinti az uralkodó (vagyis a bécsi minisztérium) jogait.2 A Batthyány-kormány előtt természetesen nem maradt titokban az új viszonyok és törvények osztrák értelmezése. Már az április 16-i minisztertanács foglalkozott a fejleményekkel, mégpedig nem kis ingerültséggel. Széchenyi naplójából sejthetően a magyar értelmezés leghatározottabb megfogalmazásának adhatott hangot mind Batthyány, mind pedig Kossuth.3 Ez tükröződik Batthyány aznap kelt, s egyidejűleg mind a négy érintett „főhadi kormányhoz" (a budai, péterváradi, zágrábi és temesvári főhadparancsnoksághoz) intézett rendeletéből,4 amely az első kísérlet volt arra, hogy a magyar kormány hatáskörébe vonja az igazgatása alá került területeken található katonai kormányszerveket is. „Nem csekély megütközéssel vette a magyar ministerium - kezdődik az irat - azon értesítést, hogy a bécsi főhadi kormány s illetőleg a bécsi hadügyminister a magyarországi és kapcsolt részekbeli katonai parancsnokságokkal még mindig rendelkezik. Miután tehát a közelebbi országgyűlésen alkotott törvényczikkek értelmében Magyarországon s a kapcsolt részekben a végrehajtó hatalom, s általában minden rendelkezés kizárólag a magyar ministerium által gyakoroltatik, ezen főhadi kormánynak ezennel tudtára adatik: miszerint a most érintett törvény értelmében az illető parancsokat és rendeleteket ezután kirekesztőleg a magyar ministeriumtól veendi, és minden engedetlenség azon törvények elleni ellenszegülésnek fog nézetni." (Kiemelés utólag.) A kormány megmaradhatott volna ennél a nyilatkozatnál, hiszen a fentiekben egyértelműen kifejtette a maga álláspontját. A cél azonban a tényleges engedelmesség biztosítása volt, vagy az immáron közvetlenül nyert bizonyíték arra, hogy a főhadparancsnokságok Bécsnek engedelmeskednek. Ezért a befejező sorok elrendelték: a főhadparancsnokság a „kezelése alatt létező fegyvertárakról s hadi készletekről" haladéktalanul küldjön részletes jelentést a minisztériumnak. 2 Thim József: A magyarországi 1848-49-iki szerb fölkelés története. Bp., 1940. I. 79. 3Széchenyi ápr. 16-án a témáról ezt jegyezte fel: „önálló katonaság! Azt hiszem, oda vagyunk. Nemzet és mi." Az aznapi feljegyzések rögzítik még Batthyány és Kossuth igen határozott álláspontját Jellasiccsal kapcsolatban. Másnap Széchenyi így reagált Batthyány magatartására: ,,B. Lajos Kossuthon kívül mindenkit anyámasszony katonájának tart a minisztertanácsban!" Széchenyi István: Napló. Vál., szerk. és a jegyz. készítette Oltványi Ambrus. Az 1848-as részeket Györffy Miklós fordította. (A továbbiakban a naplót idézve eltekintünk a hivatkozástól.) "OL H 2. Miniszterelnök hadügyi és nemzetó'ri iratai (a továbbiakban: HNI) 1848 :4. L.még Kossuth Lajos összes Művei (a továbbiakban: KLÖM) XII. S.a.r. Sinkovics István. Bp„ 1957. 37. 6 Századok 1982/6
