Századok – 1982

Urbán Aladár: Batthyány és a honvédelem 1848-ban 1229/VI

1230 URBÁN ALADÁR A nemzetőrség szervezése természetesen nem a miniszterelnöki hatáskörből fakadó feladat volt, s a felállításáról szóló 1848 : XXII. tc. sem mondott mást, mint azt, hogy „a nemzetőrségi egész institutió a ministerium hatósága alá helyeztetik". Batthyány tehát csak a minisztertanács felkérésére vagy hozzájárulása alapján vállalhatta ezt magára, hiszen az egyébként sokkal inkább tartozott volna a belügyminiszter tárcájához. Talán a belügyminiszter halmozott teendői miatt, talán azért, mert Batthyány a belső karhatalom szerepét betöltő nemzetőrséget saját irányítása alatt akarta tartani, mindenesetre tény, hogy a miniszterelnök a nemzetőrség rendszeresítését már a kormány működésének első napjaiban magára vállalta. A Pesti Hírlap frissen induló hivatalos rovatának első híre így adta ezt tudtul április 20-án: „A ministerium határozatából a nemzetőrség első felállítása s rendszeresítése a ministerelnök teendői közé soroztatott. A hadügy vezetése Mészáros Lázár hadügyi minister megérkeztéig, ideiglenesen szinte a ministereinökre bízatott." A tudósítás tehát azt is közölte, hogy az egyelőre még Észak-Itáliában ezredénél tartózkodó Mészáros Lázár teendőit Batthyány látja el. Sorezredek és Bécs-központú katonai hivatalok irányítása, a nemzetőrség és az önkéntesekből álló honvédség ügyeinek intézése, mindezek figyelemre méltó tevékenységet sejtetnek, folyamatos hivatali munkát igényeltek. Bemutatásuk kellően árnyalt képet adhat Batthyány hadügyi tevékenységéről, elsősorban seregszervező munkájáról. Jóllehet a sorkatonaság ügyeivel április—májusban csak időlegesen foglalkozott, azok ismét hatáskörébe kerültek 1848. szeptember 12. után, amikor ügyvezető miniszterelnökként Batthyány egyedül intézkedett minden fontos kérdésben. Batthyány hadszervező tevékenysége ezekben a napokban érte el csúcspontját. A több oldalról fenyegetett ország megmentésére, s mindenekelőtt az egyre veszedelmesebbé váló horvát invázió megállítására a miniszterelnök — törvényességi aggályait félretéve — rendkívüli lépésekre kényszerült. Az alábbiakban Batthyány tevékenységének ezeket a területeit: ideiglenes hadügyminiszterségét, a nemzetőrség és honvédség szervezését és ügyvezető miniszterelnöksége idején kifejtett hadügyi-honvédelmi erőfeszítéseit kívánjuk bemutatni. Batthyány ideiglenes hadügyminisztersége Mészáros Lázár ideiglenes helyettesítése, ezt joggal feltételezhetjük, nem azért jutott Batthyánynak, mert több mint négy esztendőt szolgált a hadseregben. Ez sokkal inkább a helyzet bonyolultságából következett, így Batthyány közismert határozottságára volt szükség. A nehézség abból fakadt, hogy a felelős magyar minisztérium megalkotásáról szóló 1848 : III. tc. a haderő kérdésében korántsem volt olyan egyértelmű, mint az első olvasásra vélhető. A törvény rendelkezett ugyan a minisztérium keretében megszervezendő „honvédelmi osztály" felállításáról, intézkedett a magyar hadseregnek „az ország határain kívüli" alkalmazásáról, de nem tartalmazott semmiféle utalást a bécsi udvari haditanácsnak, a Hofkriegsratnak alárendelt magyarországi katonai főparancsnokságok (a General-Commandók) és az új magyar kormány, vagy annak „honvédelmi osztálya" (a honvédelmi minisztérium) közötti viszonyról. Igaz, a minisztérium hatásköréről rendelkező 6. § kimondta, hogy a király „általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai, és általában minden honvédelmi tárgyakban" a végrehajtó hatalmat „ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni". Ugyanakkor a