Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1196 VARGA JÁNOS az ügyet (kiemelés tőlem — V. J.), hasonló kicsapongásokra vajmi könnyen vetemedhetik".1 2 Talán még messzebbmenő következtetésekre és felfokozott aktivitásra sarkallta a lengyel példa a reformellenzéknek — a mozgalomban kimondatlanul is irányítónak elfogadott — pesti tagjait, nem utolsósorban Kossuthot. Egy összejövetelen Kossuth állítólag kijelentette: „mindaddig fog izgatni, míg a nép felébred, s az is, reprezentálva lesz, míg minden robot, désma sat. megszűnik", sőt kilátásba helyezte, hogy „egy 3 ООО 000 névvel aláírt kérelmet fog benyújtani az ország gyűlésére".13 Lehet, hogy Kossuth megnyilatkozásának megörökítője eltúlozta a mondottak tartalmát. Az viszont tény, hogy Pest megye márciusi közgyűlésén Kossuth a konzervatív tábor nem kis megrökönyödésére és bizonyos önkritikával is, a következőket mondotta: „Az ellenzék eddigi eljárását már most nem helyesli. Eddig csak az igazság töredékeiért küzdött, csak féllépéseket tőn . .. midőn a néppeli összeforradás szempontjából közteherviselés mellett kell vala vívnia, csupán házi adót sürgetett... az örökváltság körül szüntelen a földesurak érdekét legyezgeté .. . népképviselet helyett a királyi városok szavazatjogát is eléglette. Mindezek mellett túlsággal vádolták az ellenzéket, pedig conservativebb haladás nem lehet a világon."1 4 Kossuth tehát szembefordult önmaga - és az ellenzék - korábbi taktikájával. Tette ezt olyan időben, amikor — a Könyvvizsgáló Kollégium minden intézkedése ellenére — Pesten és más városokban kéz alatt forogtak az országba illegálisan becsempészett Anti-úrbérváltság c. munkának a példányai, amelynek az ismeretlenség homályában maradt szerzője, Nagy Károly, az úrbéri viszonyok megszüntetése legbiztosabb és legcélszerűbb módjának minősítette, „ha az úri adónak minden nemei, kivétel nélkül, az országban mindenütt és egy időben, minden váltságdíj vagy kárpótlás nélkül egyszerűen és törvényesen eltöröltetnek, és így az ország lakosa személyének és vagyonának korlátlan tulajdonosává tétetik".1 5 Kossuth természetesen nem ment ilyen messzire, hiszen tapasztalatai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a földesurak az úrbériség oly megszüntetése eszméjének, amely nélkülözi a kármentesítést, természetesen nem barátai, a kárpótlásos — országosan és általánosan eszközlendő — örökváltsággal szemben azonban nem feltétlenül tanúsítanak teljesen elutasító magatartást. De azt a hitet, hogy „a néppeli egy testté forrás"-ról, amely a nemzet jövendőjének egyetlen alapja, álmodni sem lehet mindaddig, amíg fennáll az úrbéri viszonyok „gyűlölség-nemző választó fala", Galícia gyökereztette meg benne fenntartás nélkül. „Hogyha események nem jöttek volna közbe, melyekben isten ujjának parancsoló intése nyilatkozik, még egy-két országgyűlésen át tengetni lehetett volna reformokkal ez állapotot (ti. az úrbériséget - V. J.), bár mindig a földesúri osztály kárával.. . Ámde közbejött egy nem várt s minden számvetésen kívül lévő rendkívüli esemény, mely e kérdést kétségtelenül a teendők első fokára emelé és halasztást nem tűrhetővé tevé"; részleges örökváltsággal semmi se lenne bevégezve, márpedig „e kérdés-12 MOL, Archívum Palatinale, József nádor iratai, Acta Generalia, Locumtenentiale, 1846 : 496. — A megye felterjesztése 1846. márc. 7-én kelt. 13 Jósika Miklós levele Wesselényihez, Pest, 1846. márc. 25. - MOL, Filmtár, Wesselényi Miklós levelezése. ' 4 Beszámoló Pest megye közgyűléséről. Pesti Hírlap, 1846. márc. 18. 1 s Anti-úrbérváltság, Lipcse, 1846. 57.1. - Nagy Károly szerzőségének bizonyítása másik tanulmányba kívánkozik.
