Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1195 szinte élményszerüvé az a veszély, amelyet az örökváltság távoli időkbe utalása jelenthet, és amelyről többen — a legmegrázóbb módon Kossuth — már előzőleg próféciáltak. Galíciában valóságos események bizonyították, hogy a feudalizmus bilincseibe vert jobbágy nemcsak hogy érzéketlen marad urainak nemzeti törekvései iránt, de szembe is fordul velük. A magyarországi örökváltság és egyáltalán a népérdekek — legalábbis részleges — kielégítésének halogatása nem csupán a jobbágyfelkelés kockázatával jár, hanem zátonyra futtathat minden nemzeti igényt, sőt magának a nemzeti létnek sírásója lehet. Igaz, akadtak liberálisok, akikben a galíciai fejlemények éppenhogy az óvatosság reakcióját váltották ki. Közéjük tartozott Wesselényi is, aki azt tanácsolta Kossuthnak, hogy „sok olyat, mit eddig lehetett és kellett, most nem lehet, nem kell, sőt nem szabad indítványoznunk, kivált olyasmit, mi ha kezünkbe szakad, nemcsak hogy ellenünk fegyverül használtatik, hanem az által, hogy ki nem elégíthető s elégítendő vágyakat ébresztene, veszélyessé válnék".8 A többség azonban nem Wesselényi útját járta. A liberálisok szinte valamennyi megyegyűlésen az örökváltság gyorsításának szükségességét minősítették a lengyel események tanulságának. Szabolcs, Bónis Sámuel javaslatára, egyenesen a diéta egybehívását szorgalmazó körlevelet küldött a törvényhatóságokhoz, azzal az indoklással, hogy „nagy tanulság fejlődött ki a lengyel eseményekből, s nagy tanulság ránk nézve, hol különben is sokakat foglalt el az örökváltság eszméje". Hontban az ellenzék Galíciára hivatkozva pártolta Szabolcs indítványát, hangsúlyozva, hogy az úrbéri viszonyok okozta áldatlan helyzeten „csak országgyűlésileg lehet segíteni", mégpedig „nem félkoncessziók, hanem gyökeres javítás által", ezt kívánják „az alkotmány fenntartása" és a nemesség „saját anyagi érdekei". Nyitrában ugyancsak a közgyűlés fórumán hangzott el: „a lengyel események tanulságosak mindenkire, kivált az aristocratiára; ha a lengyel paraszt elárulta nemzetiségét önérdeke miatt, nem nagyobb-e a veszedelem nálunk, ahol nincs oly lelkesedés a nemzetiség mellett"?9 Még a legmaradiabbak közé számító Liptóban is, amikor „a lengyel jobbágyoknak földesuraik ellen tanúsított ellenséges indulatáról-' esett szó, azonnal „az örökváltságnak követelése szorgalmaztatott utasításul adatni".1 0 Csertán Sándor, a zalai ellenzék egyik jelentős alakja, éppen Wesselényire hivatkozva összegezte a Galíciában történtekből levont következtetéseit: „Miklós barátunk Szózatában jól prognosticalt, a négy millió Magyar, ha nem óvakodik, fölöstökömre is felemésztetik a Sláv elemek által . . . bőrünk és vagyonunk megtartására aligha fel nem kelletik kelnünk. Ugy hiszem, nagy események küszöbén állunk, s lenni s nem lennirül lesz a szó . . 1 Szepes megye pedig egyenesen azzal az indoklással kért statáriumot a nádortól, hogy „a köznép — értesülve a Galíciában támadt mozgalomról és az ottani parasztságnak a Nemesek elleni fölkeléséről, tudatlanságában közösnek tekintvén 8Wesselényi levele Kossuthoz, Zsibó, 1846. jún. 14. L. Ferenczi Zoltán : Wesselényi Miklós kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz, Bp., 1903, 77-78. ' Vö. Pesti Hírlap, 1846. márc. 28., máj. 4. és máj. 22. 10 MOL, Archívum Palatinale, József nádor iratai, Acta Generalia, Politica, 1846:1418. -Marczibányi Antal liptói fó'ispán jelentése József nádorhoz; Cabaj. 1846. jún. 9. 1 1 MOL, Csányi iratok. Kormánybiztosi ir., Vegyes ir., Személyi iratok. - (Csertán Sándor levele Csányi Lászlóhoz, Bécs, 1846. febr. 27.)
