Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1194 VARGA JÁNOS ban bekerül annak a problémának az intézése vagy elintézése is, amelyet az egykorúak általános fogalmazásban az úrbéri viszonyokból való kibontakozásnak szoktak nevezni. Hiszen Nyáry Pál, Pest megye főjegyzője azon 1840-ben hozott törvény születésének szinte másnapján, amely engedélyezte, hogy a jobbágy a földesúrral történő szabad egyezkedés útján örökre megválthassa magát úrbéri terheitől, a megye közgyűlésén már a megváltakozást kötelezően előíró törvény szükségessége mellett szállt síkra.3 E kívánalom egy-két megyének már az 1843. évi országgyűlési utasításába is bekerült,4 az ellenzéki sajtó pedig — Kossuth korábban és sokoldalúan kifejtett eszméi szellemében — visszavisszatérően hajtogatta: ahhoz, hogy a paraszt az alkotmányos létnek támasza lehessen, a nemzet egészét kell öszeforrasztani ezen lét „leglényegesebb érdekeivel", erre viszont az úrbéri viszonyok megszüntetése a legjobb eszköz.5 Sőt, a jobbágy szegénysége és pénztelensége miatt az a nézet is nyilvános hangot kapott, hogy a megváltás ne teljes egészében és közvetlenül terhelje a jobbágyot, hanem a szükséges tőkének és kamatainak felét közvetett — mindenkire kirovandó — adókból maga az állam teremtse elő.6 Az örökváltság ügyét mégis az a sokkhatás emelte a liberálisok tudatában a teendők élére, és adott megítélésének szinte minőségi fordulatot, amelyet a galíciai lengyel nemesség nemzeti mozgalma, illetőleg a vele összefüggésben kirobbant parasztfelkelés idézett elő. Vay Miklós koronaőr, az északi megyékbe ezen események kapcsán kirendelt királyi biztos, a központi kormányzat intencióinak megfelelően, mindent elkövetett ugyan, hogy a galíciai mozgalmakat olyan szokványos parasztzendülésnek tüntesse fel a nemesi közvélemény előtt, amelynek nincs semmi nemzeti vonatkozása,7 erőfeszítései azonban korántsem vezettek sikerre. A liberálisok többsége szemében most vált közelivé, reálissá és lényegesen kevesebb volt, mint amennyit a pesti ellenzék akart: Deák stratégiai összejövetelek helyett egyelőre csak taktikai megbeszélések rendszeresítéséig volt hajlandó elmenni. Így értékelte az eredményt a megbeszélésről Wesselényit ugyancsak tudósító Bezerédy István: „Deák tegnap ment el" -írta - „Ferkónk a műit hónap utolsó napján jött. Öt várva, minden előleges megállapodást, sőt tanácskozást is, mintegy praesumptiot kezelve mellőztünk. Annál többet beszéltünk, értekeztünk azonban ő véle, mint elgondolod, állapotunkról, és úgyszólván nervositasig. Törekedtünk valami módot, formát találni ki, mely szerént határozottabb, áthatóbb, elevenebb cselekvési pályára lehessen jutnunk, lépnünk az ő vezérlete alatt. Ez azonban mostanra nem sikerült, ha csak egy kis csírájában nem szemléljük az eredményt, melynek kifejtésére folyton folyvást kell törekednünk. Abban tudniillik, hogy megállapodás lőn köztünk, hogy a két nyári vásár első heteiben elvbarátok minél számosban s több helyrül itten rendesen a közdolgaink feletti eszmecsere s értekezésnek kitűzött céljára össze fogunk jönni, és igyekezendünk összepontosulni a fennforgó kérdések, állapotokra nézve . . ." (Bezerédy levele ugyancsak a MOL Filmtárának Wesselényi levelezésében olvasható.) 3MOL, Magyar Kancellária Levéltára, Informations-Protocolle der ungarisch-siebenbürgischen Section, 1840. augusztus 30-án kelt rendőri jelentés. 4 Vö. MOL, Magyar Kancellária Levéltára, Diaetalia, F VII. Instructiones Ablegatorum 1843. SL. Csengery Antal „Az országgyűlés legközelebbi teendői" c. cikkét. Pesti Hírlap, 1846. jan. 21. 6Uo. Csengery úgy számolt, hogy a mintegy 250 000 úrbéres telek értéke - telkenként 500 forintot véve - 6 250 000 forint, a fizetendő tőke tehát - 5%-os kamattal együtt - 125 000 000 forint; amíg ez utóbbi tartozás nem tisztázódik teljesen le, addig a 6 25 0 0 00 forint felét adó címen a felszabaduló úrbéres földekre lehetne kivetni, a másik felét pedig a meghatározandó indirekt adókból befolyó állami jövedelem fedezné. 7L. erre nézve Vay jelentéseit 1846 első feléből a Kancelláriához (MOL, Magyar Kancellária Levéltára, Acta Praesidialia 1846.)
