Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
1190 SZABAD GYÖRGY csak a felelősségrevonás lehetőségétől borzadozó Esterházy szempontjából volt az a jelentősége, hogy az uralkodó vonatkozó rendeleteiért nem rá, hanem a honvédelmi miniszterre hárul a felelősség. A határozatnak az igazi jelentősége éppen abban állt, hogy általa az uralkodó oldalán tartózkodó külügyminiszternek finom, de félreérthetetlen formában megtiltották, hogy a szóban forgó s minősített jelentőségű katonai ügyekben ellenjegyezni merjen olyan királyi rendeletet, amely nem a magyar országgyűlésnek felelős honvédelmi miniszter közbenjöttével született. Ez pedig nem kevesebbet jelentett, mint annak a legsúlyosabb csorbának a kiköszörülését, ami az 1848. március 30-31-i, kényszerűnek érzett kompromisszum keretében a független felelős magyar kormány hatáskörén s általa Magyarország önkormányzatán esett. Anélkül, hogy belebocsátkoznánk Batthyánynak a honvédelem terén 1848 tavaszától kifejtett, olyannyira fontos gyakorlati tevékenysége vizsgálatába, hadd említsük meg, hogy ez a nevezetes határozat nem maradt papiroson. Még ugyanazon az ülésen a minisztertanács Kossuth javaslatára elhatározta, hogy átfogó javaslatot teijeszt az összeülő népképviseleti országgyűlés elé a katonatartási költségek fedezése, tárgyában. Ennek kapcsán — amint azt Batthyány április 29-én a nádorral közölte — külön foglalkoztak annak pénzügyi kihatásaival, ha magyar sereg „a ministerium beleegyezésével s ministeri ellenjegyzés mellett külföldre rendeltetik", alighanem ezzel is hangsúlyozva, hogy máris érvényben lévőnek tekintik a frissen hozott határozatot, miszerint az uralkodó mellett tartózkodó külügyminiszter ellenjegyzési jogát ilyen esetben csak a magyar kormány jóváhagyásával gyakorolhatja.69 Nem lenne teljes annak felvázolása, mit tett Batthyány — természetesen küzdőtársaival együtt — Magyarország alkotmányos önkormányzatának teljes körűvé fejlesztése érdekében 1848 tavaszán, ha nem szólnánk a nádor jogkörének kiterjesztésére irányuló lépéseiről. Szándékosan mellőzzük azonban — ez alkalommal — annak a messzevezető kérdésnek a tárgyalásba vonását, hogyan törekedett a magyar kormányzat a „lex posterior derogat priori" elv érvényesítési lehetőségének biztosítása céljából a „Pragmatica Sanctiónak" olyan értelmezésére, amely - szükség esetén - lehetővé tegye, hogy Magyarország törvényesen túlléphessen a perszonális unión is, és a személy ugyanazonossága helyett, csak a dinasztia közössége fűzze össze az örökös tartományokkal. Megelégedve annak jelzésével, hogy ilyen irányú változásoknak is beépítették a jogi fogódzóját az 1848. évi törvények együttesébe,70 most csak a nádori jogkör kiszélesítésére utalunk. Említettük, hogy ellentétben a végrehajtó hatalom gyakorlása terén elnyert államfői jogokkal,7 1 az uralkodó törvényhozó hatalmi jogait a nádor annak távollétében sem gyakorolhatta. Az udvar Innsbruckba menekülése után jó alkalom nyílt Batthyányék számára, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy olyan szituáció kialakulását kívánták megakadályozni, amelyben az önkormányzattal bíró Magyarország törvény-69 Batthyány Lajos (Pest, 1848. április 29.) - István fhg. nádornak, OL. H. 2. ME. 1848-90. -Vö. Kossuth 1848. ápr. 20-i előterjesztésével. Uo. 1848-76,-Vö. KÖM. XII. (S.a.r. Smkovics István.) Bp. 1957. 48. 70 Ilyennek tekintjük a sajtótörvény azon hivatkozását, amely büntetendőnek mondta ki az izgatást „a sanctio pragmaticánál fogva megállapított s az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolatnaK tetleges felbontására". 1848: XVIII. tc. 6. §. 7'Csupán az 1848: III. tc. 7-8. §-ában fenntartott királyi jogokkal nem rendelkezett az uralkodó távollétében sem. L. uo. 9. §.
