Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
BATTHYÁNY ÉS MAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZATA 1191 hozásának alkotmányos működését az uralkodó megbéníthatja a törvények szentesítésének megtagadása, illetve halogatása által, amire az itáliai győzelmek után, a szeptemberi válsághoz vezető úton az udvar — az ismert módon — majd kísérletet is tett. A Batthyány elnökletével tartott június 18-i minisztertanács — hivatkozva az uralkodó betegsége által kialakult helyzetre, amelyben az uralkodó teendőinek ellátásával, az Esterházy által is képviselt magyar felfogás szerint, Magyarországra ki nem terjedő hatállyal Ferenc Károly főherceget bízta meg — egy királyi leirat kibocsátását javasolta. „E kir.[ályi] leiratban — fogalmazta kívánságát a minisztertanács — Őfelsége mind az országgyűlésen alkotandó törvények helybenhagyására és ha addig Ő Felsége fel nem gyógyulna, szentesítésére, mind pedig a végrehajtó hatalom körében szükséges kinevezéseknek s rendelkezéseknek teljesítésére megbízza ideiglenesen főherczeg Nádor kir. helytartót."72 Ismeretes, hogy ennek a kívánságnak az uralkodó június 26-án kénytelenkelletlen eleget is tett7 3 s így a nádor, ha csupán időlegesen is,74 maradéktalan államfői teljhatalomhoz jutott, ami egyben azt jelentette, hogy 1848 nyarának kezdetén teljes körűvé vált Magyarország alkotmányos önkormányzata. * Az elmondottak egyértelművé teszik, hogy a Batthyány-kormány nem érte be félmegoldásokkal az államjog terén, hanem tőle telhetően arra a maximumra törekedett, ami az önálló államisághoz vezető úton a magyar király és az osztrák császár személyi azonosságának fenntartása mellett elérhető volt. A Batthyány-kormány aligha szűklátókörű nacionalista „mohóságtól" vagy öncélú radikális „túlhévtől" hajtva törekedett mind több államjogi engedmény kicsikarására a szorult helyzetbe jutott Habsburg-hatalomtól. Minden bizonnyal nemcsak a jogkiterjesztés érvényesítéséből származó előnyökre volt figyelemmel, hanem a jogkiterjesztés elmulasztása esetén fenyegető veszélyekre is. Mindenekelőtt arra, hogy Magyarország függése nem csupán fennmarad, hanem szükségképpen megerősödik, ha a birodalom másik felében úgy alakul ki a korábbinál fejlettebb és korszerűbb kormányzati rendszer, hogy ezenközben Magyarország megmarad az udvari dicasteriumok kormányozta helyzetében.7 5 Másrészt, aminek kifejtése szétfeszítené ennek a munkának a kereteit, a polgárosító nemzeti mozgalmaknak kivételt nem ismerő törekvése az alkotmányos önkormányzatra, az átalakulást irányító hazai politikai gárda esetében a Habsburg-birodalom jövőjét illető kételyekkel, sőt az európai hatalmi egyensúly változásával kapcsolatos hagyományos félelmeket7 6 felerősítő veszélyérzettel társult. Politikájukat legfeljebb másodsoron határozták meg azok a ténylegesen megvolt és kétségte-72 OL. H. 5. Az 1848. június 18-i minisztertanácsi jkv. másolata. - Vö. KÖM. XII. 244-247, 285-287. 73 Közlöny, 1848. július 6. - Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. (Szerk. Beér János. S.a.r. Csizmadia Andor, Gyulai Lajos.) Bp. 1954. 120-122. 74 Az itáliai győzelmek nyomán járó pozíciószilárdulást és az udvar augusztus 12-i Bécsbe való visszaköltözését követően, augusztus 14-én az uralkodó hatálytalanította a nádori jogkör június 26-i kiterjesztését. A hatálytalanító rendelkezést közli: Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. 2. kiad. Bp., 1881. II. 35. 7 5 Vö. Károlyi Árpád, 1932. I. 251,418. 7 6 Vö. Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982.93. és kk.
