Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
BATTHYÁNY ÉS MAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZATA 1183 rekesszék ki a katonai kérdéskört a független magyar kormány felállításával foglalkozó törvényből, és készítsen az országgyűlés majd a későbbiek során egy külön törvényjavaslatot a honvédelem tárgykörében, ami — az adott helyzet fenntartása mellett — gyakorlatilag beláthatatlan időre elodázta volna az önálló honvédelmi minisztérium felállítását. A másik annak kinyilvánítása lett volna, hogy Magyarország magára vállalja a Habsburg-hatalom államadóssággá deklarált kölcsöntartozásainak egy részét, a törlesztés, illetve az évi kamatteher fizetésének kötelezettségével.4 1 Deák idézett sorai valószínűsítik, hogy ezeknél jelentősebb változtatásokkal is kecsegtethették őket, s nem kevéssé ezeknek elmaradása magyarázza Batthyány felindulását, amikor március 29-én megismerték az uralkodó előző napon keltezett leiratait. Ismeretes, hogy egyidejűleg a jobbágyfelszabadítás elodázásával, aminek nyilvánvalóan az volt a legfőbb célja, hogy az érdekegyesítés funkcionáltatását megbénítva háttámaszuktól fosszák meg a Magyarország alkotmányos önkormányzatáért küzdő erőket, az uralkodói leirat a független felelős magyar kormányról szóló törvényjavaslat lényegbevágó módosítását kívánta. Az érdemleges módosítási követelések a következők voltak: 1. A király távollétében csak a „mostani" nádort illesse teljhatalom, azaz ne általában jusson a nádori tisztségnek az országgyűlés által választott viselője államfői jogokhoz, csupán személy szerint a dinasztiához tartozó István főherceg. 2. Az udvari kancellária maradjon fenn, és a király a neki fenntartott jogokat általa gyakorolja. 3. A Magyarország által a királyi udvartartás fenntartására szolgáltatandó összeg, továbbá „az öszves álladalmi költségeknek ... Magyarországot illető arányos része" a „birodalom központi pénztárába" történő befizetések révén — a további rendezésig - az addigi módon és mértékben fedeztessék. 4. „Minden vám és pénznemi s kereskedelmi intézkedések pedig az illető német tartományi közigazgatási organumokkali kölcsönös értekezés útján történjenek." 5. A honvédelmi minisztérium hatáskörének pedig „ama legszorosb kapocsnak kellő méltánylásától, mely a pragmatica sanctio által egyesült örökös tartományok közt létezik . .. kell szükségképpen feltételezve lennie", mégpedig az uralkodónak a fegyveres erő „alkalmazására" és a tiszti kinevezésekre való „szentséges" jogainak elismerésével összhangban.42 Mindenki számára, aki a királyi leiratok olyannyira bonyolult szövegét megismerte, az egyértelmű volt, hogy a módosítások elfogadása mind Magyarország polgári átalakulását, mind alkotmányos önkormányzathoz jutását akadályozná. De nagy volt annak a politikai jelentősége, hogy Batthyány, akinek személyes felfogása nemcsak Kossuth, hanem minisztertársai, sőt a megnyilatkozó politikai közvélemény túlnyomó többségével is egybevágott, menten a felelős minisztériummal foglalkozó leirat felolvasása után az országgyűlés elegyes ülésének színe előtt kijelentette, hogy az „sem a nemzet törvényes igényeinek, sem a méltányos várakozásnak meg nem felel", s felszólította a nádort, járjon közbe, hogy „Ő Felségének adott szava beváltassék, miszerint Magyarországnak egy független felelős magyar ministeriumot adni kíván", mert különben társaival együtt visszaadja megbízatását. Minthogy — ismert módon — a nádor is állását kötötte újabb közbenjárása sikeréhez, és Kossuth felszólalása nyomán a törvényhozás határozatilag mondta ki az eredeti javaslatokhoz való ragaszkodását, a másnap táviratilag Bécsbe 4 ' Károlyi Árpád, 1936. 63, 65-77. - Vö. Szögyény-Marich I. 231-232. 42 Okmánytár I. 35-37. - Vö. Deák, István: The Lawful Revolution. Louis Kossuth and the Hungarians in 1848-49. New York, 1979. 93-94. 3 Századok 1982/6
