Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
BATTHYÁNY ÉS MAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZATA 1179 felkészült reformellenzék megkísérelje terveit az államjog terén is realizálni, mégpedig kitöltve korábbi programjának hézagait is. 1848. március 17-én,2 3 amikor az országgyűlés küldöttsége Batthyánynak a nádortól vett miniszterelnöki megbízatásával és azzal az uralkodói ígérettel tért vissza, ha a magyar törvényhozás a kibővített felirati javaslatban foglalt átalakulási programmal összhangban álló törvényjavaslatokat dolgoz ki és terjeszt fel, úgy a király azokat jóváhagyni fogja, a Kossuth által kormányfőként köszöntött államférfi meghatottan fogadta, hogy „életemnek napjait kirekesztőleg feladatom teljesítésére fordítandom".2 4 Igyekezett is eleget tenni ígéretének. Teljes mértékben osztva Kossuthnak azt a felfogását, hogy a reformellenzéknek a forradalmi helyzetben kiteljesített programját mielőbb, de az alkotmányosság követelményeinek eleget téve kívánatos törvénybe iktatni, a március 18-ával kezdődő törvényalkotó periódusban nemcsak az irányt, hanem az ütemet tekintve is messzemenően igyekezett együtthaladni az átalakulásért folytatott küzdelem vezetőjének történelemformáló lépéseivel. Jól jellemzi ezt, hogy a főrendi táblán, ahol a reformellenzék főerőinek távollétében Batthyány a dezignált miniszterek közül csupán Eötvösre és az átalakulás maroknyi következetes főrangú hívére támaszkodhatott, már az első tárgyalási napon felismerte az ijedtségükből ocsúdó konzervatívok új taktikáját, és sikerrel fordult szembe vele. Amikor egyesek módosításokkal próbálták lelassítani a tempót, mások viszont sajnálkozva, hogy érdemleges tárgyalásra nincs lehetőség, változtatás mentesen ajánlották visszajuttatni az alsótábla javaslatait, mintegy hivatkozási alapot teremtendő arra, hogy később részvételüket a törvényalkotásban formálisan minősíthessék, és a kodifikáció legalitását megkérdőjelezhessék, Batthyány menten szót kért. Kijelentette, nem látja akadályát a módosító indítványok megtárgyalásának, ha — tette hozzá s aligha gúny nélkül — „azon áldozatot kívánják hozni méltóságtok", hogy „az é[j]szakát nem sajnálják" reá.2 5 Az államjogi kérdések tárgyalása során a nádornak biztosított jogkör kérdésében bonyolódott éles vitába Batthyány. Március 21-én, amikor az országgyűlés reformjával foglalkozó törvényjavaslat a főrendek elé került, konzervatív részről azt bizonygatták, hogy a nádori jogkört a magyar minisztérium felállítását engedélyező királyi kézirat nem változtatta meg, s így nincs akadálya, hogy a nádor továbbra is elnöke maradjon az országgyűlésnek, a főrendi táblának pedig mindenképpen. Ez az álláspont formális kapaszkodót nyerhetett abban, hogy az országgyűlés küldöttsége által készített tervezet vonatkozó fordulatának (a „nádort. .. teljes hatalommal felruházzuk") megváltoztatásával a március 17-i kézirat arról beszélt, hogy a „nádor... a törvények értelmében teljes hatalommal fel van ruházva". Ám ugyanennek a kéziratnak a következő, bonyodalmasan fogalmazott passzusát értelmezte úgy a nádor — mint ismeretes — a Staatsconferenz által később vitatottan, mint ami a hagyományos nádori jogkört meghaladó lépésre, független felelős magyar kormány felállításának kezdeményezésére, miniszterelnök megbízására 2 3 Az eseménytörténetre 1. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. 1823-1848. 3. kiad. Bp., 1886. III. 386 és kk. - Károlyi Árpád, 1936, 29 éskk. - Spira György: Polgári forradalom (1848-1849). In: Magyarország története VI. (Főszerk. Kovács Endre. ) Bp., 1979. 82 és kk. 2 4 KÖM. XI. 663. 2 5 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett magyar országgyűlésen a .. . főrendeknél tartatott országos ülések naplója. (A továbbiakban: Főrendi napló.) Pozsony, 1848. 343.
