Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
1180 SZABAD GYÖRGY is felhatalmazta.2 6 Nem is szólva arról, hogy ténylegesen sem István főherceg, sem közvetlen elődei nem rendelkeztek a nádoroknak az 1485 : X. tc.-ben, illetve az 1608 : XVIII. tc.-ben biztosított széles körű jogaival, minthogy a hatalmi eszközök csak virtuálisan és nem valóságosan voltak a távollevő királyt helyettesítő nádor kezében. S így nemcsak a jogkör tényleges kiterjesztése jelentett érdemleges változást, hanem a hajdani törvényekben körvonalazottaknak most érvényesíthetőkként való elismerése is. Batthyány mindenesetre szükségesnek tartotta, hogy mindjárt a gondolatmenet kiindulási pontját megóvja, aligha csupán a felsőházi elnökséget illető, hanem a közvetve Magyarország önkormányzatát is érintő konzekvenciái miatt: „Nagy bámulással veszem azt, hogy majd ezen egész tábla által úgy magyaráztatik és értelmeztetik a dolog, mintha a legfelsőbb kézirat következtében Ő Fenségére, az ország nádorára semmi új jog nem ruháztatott volna. Ha ez így van, vagy itt lenne, vagy Bécsben volt félreértés, midőn ő cs. apostoli kir. Felségétől ezen kéziratot nyertük volt. Ebből nagy baj lehet, ezt előre mondom. Én úgy fogtam fel a dolgot, s nékünk positive ugy magyaráztatott ezen legfelsőbb kézirat, miszerint Ő cs. kir. apostoli Felsége magának csak a törvények sanctióját tartotta fel, a többire nézve minden jogát távollétében Ő Fenségé[re], országunk nádorá[ra], mint királyi helytartóra ruházta. Ennek mi hitelt adtunk, ha most más értelmet adnak ezen leiratnak, ám lássák, mit fognak a K[arok] és R[endek] hozzá szólni."27 Miután a továbbfolyó vitában maga a nádor is bizonytalankodva beszélt hatalmi körének megbővüléséről, s ámbár Perényi Zsigmond összeegyeztethetetlennek ítélte az államfői jogokat gyakorló nádor további elnökösködését az országgyűlésen, illetve annak felső tábláján végrehajtóhatalmi funkcióival, István főherceg mégis készségét jelentette ki erre, azt hangsúlyozva, hogy elnöki működése során sem fogja a felelős minisztérium hatáskörét csorbítani, Batthyány ismét szólásra emelkedett. „Igen sajnálom, hogy nem lehetek egy vélekedésben cs. kir. fő herczegségével", kezdte, ezekben a nádor iránti elismeréstől hangos napokban szokatlan intonációval replikáját, amelyben leszögezte, hogy az uralkodói kéziratban a nádor teljhatalommal való felruházása „bevégzett tény" s miután ennek megkérdőjelezésére történt kísérlet „fő dolog, hogy e tekintetben az ország megnyugtattassék".28 Batthyány határozottsága érthető. Nem kevesebbről volt szó, mint ekkor, március 21-én a sok, de még beváltatlan ígéret mellett, az egyetlen konkrétum, a nádornak biztosított, szinte államfői jogkör megoltalmazásáról, ami annál is inkább szükséges volt, hiszen éppen ezen alapult a dezignált miniszterek működésének legalitása, amint arra a konzervatív Paczolay János honti követ ellenében március 25-én Kossuth is hivatkozott.2 9 A nádor tétova megnyilatkozásából Batthyány helyesen ismerte fel, hogy az uralkodói ígéret beváltásáért még megvívandó küzdelemben mennyire szükség van helytállásának megerősítésére, noha nem tudta, legfeljebb sejthette, mennyi mentegetődzéssel reagált a dinasztia már-már tékozló fiának minősített főherceg a szemrehányásokra a neki juttatott kormányfői megbízatásért.3 0 Batthyány hivatkozása az ország megnyugtatásáévá. Károlyi Árpád, 1936. 206-209. - Vö. uo. 15-16. 21 Főrendi napló, 1848. 374-375. je Uo. 376-377. 2 9 KÖM. XI. 693. 30 Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai. Bp., 1903-1918.1. 58-59. -Károlyi Árpád, 1932. I. 612-614, II. 606-609.
