Századok – 1982
Zimányi Vera: A Batthyány család hagyományai 1153/VI
TANULMÁNYOK Zimányi Vera A BATTHYÁNY-CSALÁD HAGYOMÁNYAI A Batthyány-családra nemcsak a 19. század közepén mártírhalált halt Batthyány Lajos gróf vet visszamenőleg is fényt, hanem a közel 400 éven át a magyar uralkodó osztály vezető rétegéhez tartozó Batthyányaknak úgyszólván minden nemzedékében akadt olyan kimagasló személyiség, aki az osztályrészéül jutott nagy vagyonnal és hatalommal jól sáfárkodva, nemcsak saját és családja érdekeit szolgálta, hanem a szélesebb közösségért, a nemzet ügyéért is komoly áldozatokat hozott, a hosszú évszázadok során -úgy vélem — nagyobb mértékben, mint ahogy az a többi arisztokrata család körében történt. Hogy ez a magatartásuk kialakulhatott és kialakult, annak is történelmi gyökerei voltak. Szlavóniában, valamint a Dunántúl délnyugati részén szereztek birtokokat; ezeket - az egyre előnyomuló török torkában - csak állandó harccal tudták megvédeni. Saját vagyonuk védelme, a legkézenfekvőbb önérdek okos szolgálata ebben a vonatkozásban tökéletesen egybeesett az ország érdekeivel, s a történelmi körülmények folytán nekik jutott szerepet tudatosan vállalva, magatartásuk nemzedékről nemzedékre öröklődő tradícióvá fejlődött. Már a 15. században vagyonos nagyurak voltak. Batthyány I. Boldizsár magas állami méltóságokat töltött be: két ízben volt kőszegi várnagy, majd Vas megyei főispán, főkamarás, jajcai és boszniai bán. 1481-ben ő nyerte el a család címerét, amely fiókáit vérével tápláló pelikánt ábrázol. Ugyanekkor adoptálta fiává a gyermektelen Gereben László; tőle örökölte Gereben várát, amelyhez több mint 50 falu tartozott Körös, Zágráb és Varasd megyékben. A következő években még másik két nagy Kőrös megyei birtokot is vásárolt.1 Fia, I. Ferenc, érzékelve a török állandóan erősödő nyomását, már északabbra orientálódott, és Vas megyében szerzett birtokokat, így 1524-ben adományul kapta Németújvár várát mintegy 70 faluval. Ö már valóban a legmagasabb állami méltóságokat nyerte el: nemcsak Vas megyei főispán volt (a család tagjai örökös főispánjai lettek a megyének), főpohárnok és főtárnokmester, hanem szlavóniai és horvátországi bán is, és mint ilyen, nagy katonai erők felett rendelkezett. Részt vett a Dózsa-felkelés leverésében, de jelen volt a mohácsi ütközetben is. A törökkel megütközni készülő II. Lajos király 1526 augusztusában egymás után intézte hozzá hadbahívó leveleit. ' A birtoklástörténetre és családtörténetre 1. Zimányi Vera: A herceg Batthyány család levéltára. Repertórium. Műv. Min. Levéltári Osztálya L. O. K. Budapest, 1962, valamint uő.: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. században. Budapest, 1968. 1*
