Századok – 1982
Zimányi Vera: A Batthyány család hagyományai 1153/VI
1154 ZIMÁNYI VERA Augusztus 16-án a kesztölci táborból írta a bánnak, hogy a következő napon már Báton lesz, ahol az ország összes hadai gyülekeznek, siessen oda Batthyány is — az ellenség már elfoglalta Eszéket. Augusztus 18-án a bátai táborból írja: látja már, hogy a török itt van, és minden erejével a királyra akar támadni, tehát Szlavónia összes hadaival éjjel-nappal siessen hozzá a táborba, hűtlenség terhe alatt. 21-én az újfalusi táborból sürgette Batthyány Ferencet: a török császár átszállította seregeit a Dráván, és arra törekszik, hogy a bánt elvágja a királyi hadtól, tehát a vele levő hadinéppel éjjel-nappal siessen a táborba. Az utolsó levél a mohácsi táborból augusztus 25-én kelt, Simon zágrábi püspökhöz, Batthyány Ferenc bánhoz és Szlavónia közönségéhez szólt. A király azt írja, hogy az ellenség immár a szeme láttára több helyen égeti az országot, siessenek tehát gyorsan, csak őket várja. Amint megérkeznek, Isten segítségével megütközik az ellenséggel. Aláírás: Ludovicus rex, manu propria, cito, cito, cito.2 És Batthyány Ferenc sietett is, ahogy tudott. Augusztus 1-én táborozás közben írta feleségének: „Jó Katus, szerette leányom, semmit ne bánkódjál, mert Isten mind jól adja. Imádd Istent az sok jámborért, én utánam semmit ne bánkódjál, akár most, akár az után minden embernek meg kell halni. Ha Isten meg akar tartani, megtart, az mit akar, az leszen. De én hiszem Istent, hogy az mostani bánatunkat és fáradságunkat mind vígságra és nyugalomra adja."3 Napokkal később pedig a varasdi táborból ezt a levelet küldte feleségének: „Jó Katus, én szerette leányom! Adja Isten minden jó egészségedet és jó szerencsédet, mint én szerelmes leányomnak, és kérlek szerelmes leányom, hogy semmit / ne bánkódjál, ugyan hiszem az Úristent, hogy mind jó leszen és hamar való időben, ha Isten akarja, nagy jó szerencsével és jó egészségben egymást meglátjuk. Továbbá az mit írtál, azt megértettem. Az mint itt vagyok és mi hírek vannak, mind megérted Sáska Györgytől, mert mind megüzentem tüle. Továbbá azon kérlek, mint szerelmes leányomat, hogy ha Isten azt akarná, hogy itt én meghalnék, kivel tartozunk Istennek, akár most, akár azután, hát neked kommendálom az én húgomat. Ezzel Isten tartson minden jóval."4 Batthyány Ferenc bán idejében csatlakozott a király seregéhez 3000 lovassal és 1000 gyalogossal, és a sereg jobb szárnyát ő vezette. Túlélte a mohácsi csatát, és nemcsak épségben tért vissza szerető feleségéhez, hanem a csatavesztés után menekülő nemesek tömegeinek adott menedéket a biztos helyen fekvő németújvári várában, többek között Kanizsai Orsolyának is. Zalaházy Tamás püspök jellemzése szerint „Okos, tanácsos elméjű, hadi ügyekben jártas ember ő. Sok nyelvet beszél, s már Lajos király idejében a legmagasabb tisztségeket viselte. Emellett alkalmazkodó, csodálatos megnyerő modorú ember. A katonáit féken tartja, s nem tűri részükről a fosztogatást."5 Ez is olyan tradíció, amelyet a nemzedékeken át magas katonai tisztséget betöltő Batthyányak mindig igyekeztek megtartani. 2Iványi Béla: A körmendi levéltár Memorabiliái. Körmendi Füzetek 2. sz. 221, 222., 223. és 224. 3Iványi Béla: Magyar nyelvemlékek a herceg Batthyány család körmendi levéltárában. Budapest, 1941. Klny. Magyar Nyelv XXXVII. 1941. évf.-ból. 4 Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok. Budapest é. n. 177. 5Uo. 163.
