Századok – 1982

Folyóiratszemle - Spieralski; Zdislaw:A Jagelló-szövetség a XV. század végéig 1137/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1139 egy másik egyházzal, a balparti területeken a barokk adaptációja népies, antiklerikális, világias, nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt progresszív vonásokat hordozott. A század elsó' felében a kijevi pravoszláv teológiai akadémia volt az ukrajnai szellemi élet alma matere. Növendékeinek száma 600 és 1100 között ingadozott. A politikai határoktól függetlenül az egész ukrán terület ide küldte tanulni vágyó fiait, de orosz, belorusz és délszláv nemzetiségűek is szívesen választották. Egyházi emberek gyermekei mellett egyre nagyobb arányban fogadott az intézmény kozák- és parasztivadékokat is. A korábbi értékelésekkel szemben, Iszajevics vitatja, hogy egyoldalúan skolasztikus szellemiségű lett volna a kijevi akadémia. Retorikai, poétikai és filozófiai stúdiumai már-már világias jellegű, korszerű ismereteket is nyújtottak. Mindenekeló'tt T. Prokopovics, de mások eló'adásai is kitűntek modern felfogásukkal. A racionális gondolkodás, a szenzuális materializmus elemeit ötvözték magukba. Ebben az összefüggésben is említésre méltóak a korabeli lengyel irodalom hatásai. Az akadémia elvégzése után többen orosz és európai egyetemeken folytattak tanulmányokat, s neves orvosokként, biológusokként, jogászokként öregbítették az ukrán egyházi oktatás hírnevét. Ilyen értelemben említi meg a szerző' azt a tényt is, hogy a moszkvai pravoszláv teológiai akadémia 125 professzora közül 95 végzett Kijevben. Szellemi központ szerepét növelte, hogy mintájára hozták létre a csernyigovi, harkovi, perejaszlavi és más papi szemináriumokat, amelyekben a világias szemlélet, az anyanyelvű kultúra még erőteljesebben fejlődhetett. A Jobbparti Ukrajnában ekkor a jezsuita rend monopolizálta a teológiai oktatást, ill. az unitus egyház terjesztette a lengyel befolyást. A század második felében az ukrajnai egyházi intézmények kulturális szerepe fokozatosan háttérbe szorult. A moszkvai és pétervári akadémiák, egyetemek vonzották az ukrán nép legtehetségesebb fiait, akik közül többen német és más európai országok egyetemeire is eljutottak. Egyidejűleg a kultúra demokratizálódása is kezdetét vette. Az egyházi és hivatali intézmények nem kötötték le az akadémiát, egyetemet végzetteket. Sokan közülük falusi tanítók lettek, ami megteremtette az elemi oktatás feltételeit. A cikk adatai szerint több mint 800 elemi iskola működött Ukrajna keleti felében. Természetesen az egyház fennhatósága alatt. Mintájukra a nyugati ukrán területeken társadalmi összefogásból szervezte az elemi oktatást a pravoszláv egyház, ezzel élesztve a nemzeti összetartozás vallási és kulturális feltételeit. A kulturális értékek kisugárzását tette lehetővé az írásbeliség terjedése, s ugyanezt szolgálta a könyvnyomtatás megjelenése is. Természetesen ezt is az egyház monopolizálta. Kijev, Csernyigov és Lvov voltak az ukrán könyvnyomtatás bölcsői. Széles körben terjesztették az orosz nyelvű könyveket, amit I. Péter írásreformja jelentősen megkönnyített. A művelt emberek számának gyarapodása, az elemi oktatás terjedése, a nyomtatott szó térhódítása nagyban hozzájárult az ukrán irodalmi nyelv kialakulásához és fejlődéséhez. Mindezzel párhuzamosan, ill. szoros összefüggésben az ukrán folklór, a népi kultúra is felvirágzott. A népköltészet előszeretettel fordult a múlt legendás alakjai felé, akiket az ekkor divatos népieskedő műdalok is népszerűsítettek. A kibontakozó kórusirodalmat szintén jellemezte a romantikus múltba nézés, míg a művészi zene európai hatásokat tükrözött. Az irodalom és a zene világiasodásától eltérően a festészetet a vallásos témaválasztás uralta, legfeljebb a kifejezésmód élénkülése jelentette a középkortól való eltávolodást. A népi, nemzeti vonások az építészetben jelentkeztek a legkifejezettebben. A fából épült paraszt- és kereskedőházak, a téglából, kőből épülő templomok, kúriák egyaránt az ukrán népi építészet örökségét ápolták, gazdagították, bár ez utóbbiak a barokk stílussal ötvözték, s hozták létre az ún. szarmata barokk eredeti megjelenési formáit. Átmeneti korról lévén szó, a különböző stílusirányzatok találkozása az eklekticizmust is magával hozta, de végül is az ukrán nemzeti kultúra vonásaivá ötvöződtek a motívumok, összegzésként is ezt hangsúlyozza a szerző. I. Frankót idézi, aki már a saját korában megfogalmazta, hogy a politikai széttagoltság, az idegen hatások ellenére az ukrán jelleg kristályosodott ki a 18. század végére. Iszajevics kiegészíti a megállapítást az orosz és a többi szláv hatás jelentőségének hangsúlyozásával. Befejezésül az etnikai tudat, a népi kultúra időtállóságát állapítja meg, ami a politikai széttagoltság, az eltérő kultúrhatások ellenére is fundamentuma lett az egységes ukrán nemzeti kultúrának. M. (Voproszi isztorii, 1980. 8. szám 85- 97. I.)